Johan Theorin: A legsötétebb szoba
Hónapokig szemeztem ezzel a könyvvel. Folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy el kellene olvasni, de valamiért mindig akadt előtte más. Egyszer Jo Nesbø, máskor egy frissen megjelent skandináv krimi. Aztán egy ponton rájöttem, hogy teljesen felesleges olvasási terveket gyártani. Az ember végső soron azért olvas, mert valami felkelti az érdeklődését. Johan Theorin pedig egyre kíváncsibbá tett.
És milyen jól tettem, hogy végül kézbe vettem.
Régóta azt érzem, hogy a különálló skandináv krimik valahogy más élményt adnak, mint a hosszú sorozatok. Nincs következő rész, nincs újabb találkozás a szereplőkkel. Egyetlen történetük van, egyetlen lehetőségük arra, hogy hatást gyakoroljanak az olvasóra. Furcsa módon éppen ez adja a varázsukat. Mire igazán megismernénk ezeket az embereket, már búcsút is kell mondanunk nekik. A legsötétebb szoba pontosan ezt az élményt adta nekem.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
„Itt a szigeten a holtak mindenhol a szomszédaink. Ehhez kénytelenek vagyunk hozzászokni.”
A tél kellős közepén járunk Öland szigetén, amikor a stockholmi Westin család – Katrine, Joakim és a két gyerek – beköltözik egy régóta lakatlan udvarházba. Ám az idilli békesség, amire olyannyira vágytak a nagyváros után, hamarosan darabjaira törik, amikor Katrinét vízbe fúlva találják a közeli világítótoronynál. Joakim mindent elkövet, hogy ép ésszel élje túl a tragédiát, amit igencsak megnehezít, hogy az öreg ház körülötte furcsán kezd „viselkedni”. Suttogó hangok hallatszanak, a kislánya éjnek évadján szólongat valakit, a pajtaajtót pedig újra és újra nyitva találják. A férfi, bár sosem volt babonás, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy felesége még mindig vele van. Katrine halálát először balesetnek vélik, ám Tilda Davidsson felügyelő, aki nemrég érkezett a körzetbe, erről nincs meggyőződve. S a nyomozás különös dolgokat fed fel a környék múltjáról…
Történet
„Itt a szigeten a holtak mindenhol a szomszédaink. Ehhez kénytelenek vagyunk hozzászokni.”
Kevés idézet ragadja meg ennyire pontosan egy könyv hangulatát.
A legsötétebb szoba első ránézésre szinte természetfeletti történetnek tűnik. Egy magányos ház, régi tragédiák, kísérteties jelenések, a múlt árnyai és egy olyan sziget, ahol az emberek évszázadok óta együtt élnek a halottak emlékeivel. Az ember óhatatlanul arra számít, hogy előbb-utóbb elszabadulnak a szellemek.
Én is erre vártam.
Theorin azonban folyamatosan játszik az olvasóval. Újra és újra felépíti a természetfeletti illúzióját, majd néhány fejezettel később lerántja róla a leplet, és megmutatja a nagyon is emberi magyarázatot. És ettől lesz igazán erős a regény. Nem a szellemek rémisztőek, hanem az emberek. Nem a túlvilág fenyegető, hanem a múlt.
Különösen tetszettek a múltban játszódó fejezetek. Åludden története lassan, rétegről rétegre tárul fel előttünk. Minden újabb tragédia hozzátesz valamit a helyszín mitológiájához, miközben egyre jobban megértjük, miért telepedik rá ilyen nyomasztó hangulat a jelen eseményeire.
A történet egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy nem a cselekmény folyamatos pörgetésével akar izgalmat kelteni. Inkább hangulatot épít. Egy olyan légkört, amelyből az ember egyszerűen nem akar kilépni.
"– A holtak feljöttek a láp mélyéről… sokan, egy egész seregnyi… kapkodtak utánam, karmolásztak… jéghidegek voltak, jéghidegek. A testem melegét akarták mind."
Karakterek
A skandináv krimik egyik legnagyobb erőssége általában a karakterábrázolás, és ez alól Theorin sem kivétel.
A Westin család már az első oldalakon közel került hozzám. Emiatt Kathrine tragédiája nem egyszerű cselekményelemként működött, hanem valódi érzelmi súlyt kapott. Joakim gyásza, bizonytalansága és fokozatos lecsúszása rendkívül hitelesen van ábrázolva. Többször is azon kaptam magam, hogy egyszerre sajnálom és haragszom rá.
Hiszen miközben érthető, hogy képtelen feldolgozni a veszteséget, egyre többször hoz olyan döntéseket, amelyek már a gyerekei rovására mennek. Ez a kettősség teszi igazán érdekes figurává.
Livia és Gabriel kevésbé kapnak hangsúlyos szerepet, mégis rengeteget hozzátesznek a történethez. Az ő jeleneteik hozzák azt a fajta hétköznapi emberiséget, amely ellensúlyozza a regény sötét hangulatát.
A másik igazán emlékezetes szál Tilda és Martin kapcsolata volt. Kifejezetten üdítő volt egy olyan szerelmi történetet látni, amely nem válik érzelgőssé. Tilda szabálykövető, céltudatos karakter, Martin pedig minden hibájával együtt nagyon emberi figura. Az ő kapcsolatuk végig ott húzódik a háttérben, és bár tudjuk, hogy nem igazán lehet belőle boldog végkifejlet, mégis nehéz nem drukkolni nekik.
Külön említést érdemel Henrik és a Serelius fivérek történetszála is. Theorin még a mellékszereplőit sem hagyja kidolgozatlanul. Henrik múltja, motivációi és bizonytalansága sokkal több figyelmet kap, mint amit egy ilyen szereplő általában kapni szokott. A Serelius fivérek pedig minden bűnük ellenére szinte szerethető figurákká válnak a sajátos humoruknak és párbeszédeiknek köszönhetően.
Krimi hangulat
A legsötétebb szoba krimiként talán nem annyira erős, mint hangulatregényként.
A nyomozás jelen van, Tilda igyekszik feltárni a múlt és a jelen eseményei közötti kapcsolatokat, de a regény fókusza egyértelműen nem ezen van. Az elkövető kilétének felderítése sokáig háttérbe szorul a karakterek és a helyszín mögött.
Ennek ellenére a történet végig fenntartja a feszültséget.
Nem azért, mert minden fejezetben történik valami sokkoló fordulat, hanem azért, mert folyamatosan ott lebeg a kérdés: valóban természetfeletti dolgok zajlanak itt, vagy minden mögött hús-vér emberek állnak?
A krimi szál néhol valóban kissé háttérbe szorul, de cserébe Theorin mesterien építi fel a bizonytalanság érzését. A félrevezetések ügyesek, a megoldás logikus, és bár nem estem hasra az elkövető személyétől, a történet odavezető útja végig érdekes maradt.
Összefoglaló
A legsötétebb szoba számomra elsősorban nem krimi volt, hanem hangulatélmény.
Egy nyomasztó, melankolikus történet a gyászról, a múltról, az emlékekről és azokról a sebekről, amelyeket az idő sem tud teljesen begyógyítani. A krimi szál talán nem kap akkora hangsúlyt, mint vártam volna, de ezt bőven ellensúlyozza a zseniálisan felépített atmoszféra és a kiváló karakterábrázolás.
Theorin bebizonyította számomra, hogy nem feltétlenül kell vérrel, brutalitással vagy folyamatos akcióval fenntartani a figyelmet. Néha elég egy sziget, néhány régi történet, egy gyászoló család és az az érzés, hogy a múlt soha nem hagyja teljesen nyugodni az élőket.
Továbbra is úgy érzem, hogy a különálló skandináv történetek adják számomra a műfaj legkülönlegesebb élményeit. A legsötétebb szoba pedig tökéletes példája annak, hogy egy regény akkor is lehet letehetetlen, ha nem a bűntény áll a középpontjában, hanem az emberek, akik kénytelenek együtt élni annak következményeivel.
Johan Theorin: A legsötétebb szoba című kiváló regényét keresd az Lira.hu oldalán E-book formátumban!
Értékelés
Történet: 9/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 5/10
Kiadó: Animus Könyvek
Oldalak száma: 384 oldal
Kiadás éve: 2016
Fordító: Annus Ildikó
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/johan-theorin-a-legsotetebb-szoba