Cserhalmi Dániel: A vörös báró
Már régóta szemeztem Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeivel, de valahogy mindig akadt valami más a polcon. Tudjátok, hogy van ez: több tucat olvasatlan könyv várakozik, minek még egy csepp a tengerbe? Aztán megjelent A vörös báró, és miután egy kiváló írótól személyes ajánlást is kaptam, úgy döntöttem, ideje fejest ugrani az ötvenes évek sötét valóságába.
És őszintén? Egyetlen pillanatig sem bántam meg. Sőt, mire becsuktam a könyvet, Cserhalmi Dániel korábbi regényei már úton voltak felém. Ez pedig talán mindennél többet elmond arról, mennyire működött nálam ez a történet. Cserhalmi Dániel nem egyszerűen történelmi krimit ír. Ablakot nyit a múlt legsötétebb szobáira, aztán csendben rád zárja az ajtót.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
1950, Magyarország. Egy kis dél-alföldi faluban brutális gyilkosság áldozata lesz Kiss Imre, a helyi párttitkár. Nagyfi Zoltán nyomozó és társa, Pintér Ferenc nagy lendülettel fog bele a bűncselekmény felderítésébe, és hamar rájönnek, hogy a faluban szinte mindenkinek volt oka gyűlölni a vörös bárónak csúfolt pártfunkcionáriust.
Miközben a rendőrség megpróbál utat találni a zárt közösségbe, és felfejteni a lehetséges indítékokat, az Államvédelmi Hatóság is nyomozásba fog, őket azonban a gyilkos személye helyett sokkal jobban érdekli az ügy révén szerezhető politikai haszon. A gyilkos megtalálásán dolgozó rendőrség és a „nagyobb jó” érdekében munkálkodó ÁVH között kétségbeesett versenyfutás kezdődik.
Cserhalmi Dániel új ÁVH-regénye egyszerre fordulatos krimi és mélyreható társadalmi regény, amely a bűnön és bűnhődésen túl az igazság eltűnéséről mesél. A vörös báró feszült, sötét és mindenekfelett kényelmetlenül aktuális olvasmány.
Történet
A vörös báró egyszerre klasszikus (és nem klasszikus) bűnügyi regény és súlyos történelmi látlelet. A középpontban ugyan egy gyilkosság áll, de nagyon hamar világossá válik, hogy itt nem pusztán az a kérdés, ki ölte meg a helyi párttitkárt. Sokkal inkább az, hogy mit művel egy rendszer az emberekkel, hogyan torzulnak el emberi kapcsolatok, és mi történik akkor, amikor az igazság már rég nem ugyanazt jelenti a hatalomnak, mint a hétköznapi embereknek.
Az egész regényből süt a gondos háttérmunka. Érezni, hogy itt semmi sem véletlenül került a helyére. Az ötvenes évek nyomasztó légköre, az ÁVH és a rendőrség közötti érdekellentétek, a falusi közösség hallgatása és a mindent átszövő félelem olyan hitelességgel jelenik meg, hogy az ember néha el is felejti, hogy fikciót olvas.
Ráadásul külön öröm volt számomra, hogy a szereplők egy része valóban létezett, ami csak tovább erősítette azt a bizonyos „hűha”-érzést. És bevallom, kimondottan szórakoztató volt vadászni azokra a valós, ma is élő személyekre, akik valamilyen formában bekerültek a történetbe. Három ilyen utalást sikerült biztosan kiszúrnom, de gyanítom, akad még jó néhány elrejtve a sorok között.
"Néhányszor kivezényelték az udvarra, aztán beráncigálták egy ablaktalan helyiségbe, ahol az őrök felváltva verték anélkül, hogy bármit is kérdeztek volna tőle."
Karakterek
A szereplők pont olyanok, mint maga a korszak: esendőek, sérültek, olykor gyávák, máskor meglepően bátrak. Nagyfi Zoltán, a tapasztalt szegedi nyomozó és Pintér Ferenc, a kezdő, tapasztalatlan zákányszéki rendőr párosa nagyon jól működik. Nagyfi hozza a rutint, a nyomozói ösztönt és azt a fajta szakmai magabiztosságot, amit csak sok év terepmunka adhat. Pintér ezzel szemben még tanulja ezt a világot, néha bizonytalanabb, de pont ettől lesz szerethető és emberi. Kettejük dinamikája jó ellenpontot ad: az egyik már látja a rendszer repedéseit, a másik még csak most érti meg, milyen országban is kell rendőrnek lennie.
A falubeliek és a mellékszereplők is szépen belesimulnak ebbe a fullasztó közegbe. Senki sem teljesen ártatlan, de nem is mindenki gonosz. Inkább túlélők, akik megtanulták, hogy az ötvenes években néha a hallgatás az egyetlen védekezés. Különösen izgalmas, ahogy a valós történelmi alakok és a fiktív szereplők természetesen keverednek egymással, így a regény egyszerre marad hiteles történelmi látlelet és erős bűnügyi történet.
Az ÁVH oldalán álló karakterek viszont egészen másfajta nyugtalanságot hoznak a történetbe. Nem karikatúraszerű gonosztevők, hanem velejükig romlott, mégis hétköznapinak tűnő emberek. Ez a legfélelmetesebb bennük: két vallatás és kínzás között képesek hazamenni, megölelni a feleségüket, leülni vacsorázni a gyerekeikkel, majd másnap ugyanazzal a természetességgel folytatni az embertelenséget. Cserhalmi ettől teszi igazán hátborzongatóvá őket: megmutatja, hogy a gonosz nem mindig üvölt. Néha szolgálati autóval jár, aktát hord a hóna alatt, és családapaként mosolyog a vacsoraasztalnál.
Krimi hangulat
Számomra talán ez volt a regény legnagyobb erőssége. Az a fojtogató, szinte tapintható légkör, amely végig belengi a történetet. Az ötvenes évek Magyarországa önmagában is hátborzongató helyszín, de Cserhalmi Dánielnek sikerül ezt még tovább fokoznia. Az ember szinte érzi a félelmet, a bizalmatlanságot és azt a bénító bizonytalanságot, amelyben senki sem tudhatja, kiben bízhat.
És itt jön a személyes szál is. Mivel jómagam is a Homokhátságon nőttem fel, Mórahalmon, és jelenleg Szegeden élek, különleges élmény volt egy olyan történetet olvasni, amely ennyire közel játszódik hozzám. Zákányszék neve, a szegedi helyszínek, azok az utcák és környékek, amelyek mellett ma is rendszeresen elhaladok, egészen más szintre emelték az olvasás élményét.
Őszintén megmondom, volt valami felemelő abban, hogy először olvashattam egy olyan regényt, amely gyakorlatilag a szülőföldem körül játszódik. Ettől az egész történet még személyesebbé vált.
Összefoglaló
A vörös báró volt az első találkozásom Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeivel, de garantáltan nem az utolsó. Irodalmi igényességgel megírt, hátborzongatóan hiteles történelmi krimi, amely egyszerre képes szórakoztatni és elgondolkodtatni. A vörös báró nem csak a múltat meséli el. Azt mutatja meg, milyen könnyen visszatalálhat hozzánk a sötétség, ha elfelejtjük, honnan jöttünk.
És azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem is tudok mondani: mire becsuktam a könyvet, már nem az volt a kérdés, hogy elolvasom-e a többi ÁVH-regényt, hanem az, hogy melyikkel kezdjem. Azóta pedig már úton vannak felém.
Cserhalmi Dániel: A vörös báró című kiváló regényét keresd a Moobius.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalak száma: 432 oldal
Kiadás éve: 2022
Kép forrás: https://moobius.hu/konyv/regeny/tortenelmi/cserhalmi-daniel/a-voros-baro