Vannak ügyek, amelyeket nem lehet végleg eltemetni
N. Nagy Zoltán neve mára biztos pont lett a hazai krimi kedvelői számára. Sőt, túlzás nélkül mondhatjuk: Zoli a kortárs magyar krimiirodalom zászlóshajójának kapitánya, aki könyvről könyvre bizonyítja, hogy a műfaj egyszerre lehet feszült, okos, sötét és mélyen emberi. A Keselyű-trilógia után a Lelkek őrzőjében egy új nyomozói világ kapuját nyitotta meg, amelyben Gálfi Csaba és a Hosszú Lejáratú Ügyek Alosztálya régi, elfeledettnek hitt bűnök nyomába ered.
Ezekben a történetekben nemcsak az a fontos, hogy ki követte el a bűnt, hanem az is, mit hagy maga után egy tragédia évekkel később. Új regénye, a Fekete labirintus ismét ebbe a sötét, rétegezett világba vezet: egy régi rendőrségi ügy, eltemetett titkok, József Attila verseihez kapcsolódó rejtvények és egy nyomozás, amelyben a múlt egyre nyugtalanítóbb alakot ölt.
Olvasóként éppen ezt szeretem N. Nagy Zoltán krimijeiben: nem elég megfejteni a bűntényt, közben az embernek végig ott motoszkál a fejében, hogy a múlt talán sosem zárható le igazán. A Fekete labirintus kapcsán most Gálfi Csaba visszatéréséről, a kortárs krimikről, a régi ügyek erejéről és arról kérdeztem a szerzőt, merre vezet tovább ez a nyugtalanítóan izgalmas nyomozói világ.
Milyen volt számodra visszatérni Gálfi Csaba világához? Könnyen újra megtaláltad a hangját és a helyét ebben a történetben?
Nem volt nehéz. Annak ellenére, hogy Gálfi egy talán rigolyásnak mondható, idősödő nyomozó, valójában jó ember, aki az évek során talán túlságosan magába fordult. Nagyon közel áll hozzám, ezért hosszú távon számolok vele. 😊
Írás közben inkább a volt nyomozó vagy inkább a mesélő dolgozik benned erősebben? Melyik éned irányítja jobban a történetet?
Egyértelműen a mesélő. Olyan történeteket szeretek írni, amelyeket olvasnék is, ezért a fantáziámnak egy-egy ötlet kidolgozásakor nem nagyon szabok határt. Mondták már, hogy a történeteim tele vannak kettősséggel (pl.: realisztikus nyomozás vs múltbéli legendák, horrorisztikus események), ami lehet, hogy így van. Szerintem a legjobb történetek mindig azok, amelyekben vannak jó emberek, akik rosszat cselekszenek.
Van olyan szereplőd, aki az írás során különösen közel került hozzád? Előfordult, hogy valaki fontosabb lett, mint eredetileg tervezted?
Igen, a legjobb példa erre éppen a már említett Gálfi Csaba alezredes, aki a Lelkek őrzője és a Fekete labirintus c. regények főszereplője. Vele először az Idegen tollakban találkozhattunk, ahol epizódszerepet szántam neki, de valahogy már akkor sem akart ebben megmaradni és abban a szövegben is sokkal több jelenetben szerepel, mint amit eredetileg terveztem. Nem tudom megmondani, hogy csinálta, de mostanra a személyes kedvencem lett, nem véletlen, hogy most már saját „könyvei” vannak.
Mit szeretsz legjobban a krimiírásban: a rejtély felépítését, a karaktereket, a nyomozás logikáját vagy inkább a sötétebb emberi motivációk feltárását?
Ezeket így mindet. Nagyon szeretem hosszú ideig tervezgetni a történet egészét, ami számomra egy rendkívül komplex folyamat. Ki kell dolgozni a rejtélyt, a karaktereket és összhangba hozni őket, ami nem egyszerű, mert egyes szereplők a saját motivációjuknál fogva nem mindig igazodnak ahhoz, amit előre eltervezek. Emellett mindig gondolkodnom kell az olvasó fejével is, ami nagyon-nagy kihívást jelent már a szöveg elejétől.
Milyen krimiket olvasol mostanában szívesen? Inkább a klasszikus nyomozós történetek vonzanak, vagy a sötétebb, lélektani irányok?
Mindenfajta krimit szeretek és mindenfajtát olvasok, az összetett történeteket kedvelem. A kedvenceim között első helyen vannak a skandináv krimik, amelyekben a nyomozás mellett megjelennek a pszichológiai elemek is.
Szerinted mit keres ma az olvasó egy krimiben? Elsősorban izgalmas nyomozást, erős hangulatot, jó karaktereket vagy valami mélyebb társadalmi tartalmat?
Azt gondolom, egy kriminek elsősorban szórakoztatnia kell. A krimi azért különleges, mert a szövegben megjelenő bűntény kapcsán minden esetben van egy láthatatlan, különös játék az író és az olvasó között. Az író megpróbálja félrevezetni az olvasót, túl akar járni az eszén, míg az olvasó az elejétől kezdve meg akarja fejteni rejtvényt. Ez remek szórakozás. Ha ehhez erős hangulat, jó karakterek vagy mélyebb üzenet társul, az mind pluszt jelenthet.
Mit gondolsz, mennyire fontos ma egy krimiben a társadalmi háttér? Elég egy jól működő bűnügyi történet, vagy szükség van arra is, hogy a könyv mondjon valamit a világról, amelyben játszódik?
Szerintem egy bűnügyi történet akkor működik jól, ha megvan a társadalmi beágyazottsága. Gondoljunk csak bele, egy krimiben a bűnténynek mindig illeszkednie kell az adott közeghez. Egy díszített papírvágó késsel nem gyilkolnak a szegénysoron és valószínűleg rozsdás baltát sem visznek egy budai villába. Ebből következően akkor válhat egy krimi hitelessé, ha kellően realisztikusan mutatja be az adott társadalmi környezetet.
Van olyan kortárs magyar krimiszerző, akit szívesen olvasol, vagy akinek különösen figyeled a munkáit? Mit tartasz izgalmasnak a mai magyar krimiben?
Minden kortárs krimiszerző munkásságát figyelemmel kísérem, legszívesebben Cserhalmi Dániel és Hidas Bence szövegeit olvasom. A mai magyar krimi azért izgalmas, mert sokszínű. Bár egyre több szerző van, valahogy mindenkinek megvan a saját, egyéni hangja, ezért mindenki külön-külön érdekes.
Miért vonzanak íróként a régi, elfeledett vagy lezáratlannak hitt ügyek? Mitől izgalmasabb számodra egy múltból előkerülő bűn, mint egy friss nyomozás?
Egy régi, felderítetlen ügyben mindig ott lappang a feszültség, ami az évek/évtizedek alatt felgyűlt nyomozói sikertelenségből adódik. Másrészről az idő múlásával a bűncselekmény érintettjeiben is megváltozhatnak az érzések. Elfojtott érzelmek, hosszú évek alatt megszilárduló hazugsághalmazok alakulhatnak ki, az emberek máshogy emlékezhetnek dolgokra (ezért is nehéz a nyomozás minél távolabbra kerülünk az elkövetéstől), amelyek felkavarodhatnak egy új nyomozás során. Ez a kettőség, illetve ennek a megjelenítése, ami íróként érdekel engem.
Mit ad neked íróként a Hosszú Lejáratú Ügyek Alosztálya? Milyen lehetőségeket nyit meg egy olyan csapat, amely régi ügyek nyomába ered?
Egy mostani nyomozás más, mint a régebben. Ma már mindenhol kamerák, telefonok vannak. Szinte minden pillanatunk rögzítve van (akár a telefon gps-e, akár mások által), míg egy régebbi ügynél nem lehet digitális adatokat keresni vagy legalábbis nagyon nehéz. Ezért a Hosszú Lejáratú Ügyek Alosztályának elsősorban emberekkel kell foglalkoznia, kihallgatni őket, beszélni velük, feltárni a páncéljuk alá rejtett igazságokat. Az emberi interakciók, az elfeledett bűncselekmények feltárásával járó érzelmi robbanások rájuk is hatnak, amiből következően ők is fejlődhetnek.
Mennyire fontos számodra, hogy a nyomozócsapat tagjai is fejlődjenek könyvről könyvre? Szereted, ha az olvasó nemcsak az ügyeket, hanem őket is egyre jobban megismeri?
Ez mindenképpen az egyik vezérfonala ezeknek az írásoknak. A nyomozócsapat tagjai is emberek, hatnak egymásra és hat rájuk, amivel foglalkoznak. Szeretném, ha szépen lassan mindenkivel és mindenki történetével (kellően izgalmas mind) megismerkednének majd az olvasók. Egyelőre Gálfi Csaba mellett Törőcsik Dórából kaptunk kicsit többet, de a többiek is sorra fognak kerülni.
Gálfi Csaba milyen irányba változott a Lelkek őrzője óta? Miben lett más ember vagy más nyomozó a Fekete labirintus történetére?
Gálfi Csaba a Lelkek őrzőjében a nyugdíjra készült, a Fekete labirintusban viszont egy új alosztály működését irányítja. Más ember ettől még nem lett, de ez az új élethelyzet egyértelműen olyan kihívások és lehetőségek elé állítja, ami alkalmat ad számára, hogy végre szembenézzen a múltjával. Ez az a változás, ami aztán lehetővé teszi, hogy ő is változhasson, de előtte még ki kell jutnia a labirintusból.
Mit jelent számodra a Fekete labirintus címe? Inkább a nyomozás útvesztőjére, a szereplők lelkiállapotára vagy a történet sötét világára utal?
A Fekete Labirintus többrétegű cím. Egyrészt vonatkozik a könyvben található helyszínekre (a negyven évvel korábbi véres kutyafuttató, a bányajáratok, a metróalagutak és a bunkerrendszer), másrészt a szereplők lelki vívódására, gondolok itt elsősorban Gálfi alezredesre, aki a felesége halála óta nem tud kikeveredni lelke útvesztőjéből. A cím harmadrészt a nyomozásra utal, amiben a nyomozók nagyon nehezen jutnak előre, körbe-körbejárnak, mindig ugyanoda jutnak, mint egy labirintusban.
Miben lett sötétebb vagy komorabb ez a történet, mint a korábbi könyved? Már az elején tudtad, hogy ilyen hangulatú regényt szeretnél írni?
Hozzám közel áll a sötét, borongós atmoszféra, a fekete árnyakkal teli Budapest világa és ez visszaköszön minden szövegben. Szóval már az elején tudtam, hogy ilyen hangulatú történetet szeretnék írni. Szerintem a Madárember után vagy azzal együtt ez a legkomorabb történet.
A regényben fontos szerepet kapnak József Attila versei. Miért pont őt választottad, és mit adott a költészete ehhez a bűnügyi történethez?
Babits Mihály mellett József Attila költészetét szeretem a legjobban, ezért már korábban eldöntöttem, hogy valamilyen formában az egyik regényemben megjelenítem majd. Erre a Fekete labirintusban került sor, a versek azonban itt egyfajta rejtvények, amelyekkel az egyik áldozat üzen a nyomozóknak a múltból. Az olvasóknak a könyv szereplőivel együtt lehetősége van a versekben lévő nyomokat megtalálni és megfejteni.
Mennyire volt nehéz úgy megírni a Fekete labirintust, hogy a Lelkek őrzője folytatásaként is működjön, de azok is élvezni tudják, akik most találkoznak először Gálfi Csabával?
Az elejétől kezdve figyeltem erre. Úgy akartam megírni a szöveget, hogy a Fekete labirintus önállóan is olvasható legyen, de a Lelkek őrzőjében szereplő rendőrök visszatérjenek. Ugyanaz a csapat, új ügy. Nehézséget főként az jelentett, hogy nem árulhattam el szinte semmit a Lelkek őrzője cselekményéből, de miután az „íróagyam” ráállt erre, nem okozott problémát.
Mit gondolsz, Gálfi Csaba mit tanul ebben a történetben saját magáról? Van olyan pont, ahol neki is szembe kell néznie valamivel, nemcsak az üggyel?
Gálfi évek óta nem bír kikeveredni a felesége halála okozta traumából. Egyrészt magát is okolja a történtekért, másrészt az emberi kapcsolatai is lassan elmaradnak. A Fekete labirintusban azonban szembe kell néznie végre saját magával és rá kell jönnie, hogy nem járhat mindig körbe-körbe. Az életet „csinálni” kell, akkor is, ha fáj. Ehhez szervesen kapcsolódik a Törőcsik Dórával való viszonya, ami egyfajta sosemvolt apa-lánya viszonnyá érik, ami sokat ad Gálfinak érzelmileg is, még akkor is, ha nehezen indul. Nagyon kedveltem írni azokat a jeleneteket, ahol ők ketten vitatkoznak vagy egymásnak feszülnek.
Merre haladhat tovább Gálfi Csaba és a Hosszú Lejáratú Ügyek Alosztálya története? Vannak már terveid a következő ügyekre?
Természetesen vannak. Még két ügyük biztosan lesz. 😊
Kedves Zoli, nagyon köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és hogy újra beengedtél minket Gálfi Csaba sötét, izgalmas és sokszor nyugtalanító világába. Külön öröm látni, hogy a Hosszú Lejáratú Ügyek Alosztálya milyen erős irányba halad, és hogy Gálfi Csaba története még bőven tartogat lehetőségeket. Olvasóként nagyon várom, merre vezet tovább ez az út, milyen régi bűnök kerülnek még elő, és milyen újabb labirintusokba viszel majd minket.
Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a Fekete labirintushoz, valamint a következő történetekhez is! Én biztos elolvasom majd bármit is írsz!
(Képek forrása: https://www.facebook.com/nnagyzoltan)