Volker Kutscher: Tisztázatlan bűnügy
Na jó, kezdjük a legfontosabbal: ÚJRA KAPHATÓ A TISZTÁZATLAN BŰNÜGY! Ezt muszáj így, nagybetűvel leírni, mert aki próbálta már beszerezni ezt a könyvet, az pontosan tudja, milyen kincsvadászat volt eddig. Én konkrétan olyan régóta vadásztam rá, hogy egy ponton már majdnem képes lettem volna 25.000 forintot kifizetni érte egy árverésen. Jaj a fejemnek.
Aztán jött a General Press, és újra kiadta. Szóval aki eddig kereste, most vegye meg, mert ki tudja, talán ezen is múlik, hogy a Csendes halál is újra megjelenik-e. Nekem például az még hiányzik a gyűjteményből, szóval tessék szépen támogatni az ügyet. Közérdekű könyvmoly-felhívás vége.
Volker Kutscher számomra a történelmi krimi egyik nagy mestere. Nem egyszerűen megír egy bűnügyet, és díszletként mögé rakja a Weimari Köztársaságot, hanem életre kelti azt. A korszak itt nem háttér, hanem önálló szereplő. Berlin lüktet, rohad, pezseg, politizál, mulat és szétesik egyszerre. És ezt Kutscher valami egészen zseniális érzékkel ragadja meg.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Berlin, 1929. Egy baljós árnyakkal teli város. Egy kegyetlenül megkínzott férfi holttest. Egy bukott felügyelő, aki a saját szakállára nyomozni kezd…
Gereon Rath felügyelő új a városban, nemrég helyezték át Berlinbe. Félreállították, holott korábban gyilkossági nyomozóként dolgozott. Egyik éjjel egy vadidegen orosz férfi dörömböl az ajtaján. Amikor pár nappal később az ismeretlen oroszt holtan halásszák ki a csatornából, a felügyelő úgy dönt, maga próbálja felgöngyölíteni az ügyet. A férfi kopott fényképével a zsebében beleveti magát a nyüzsgő berlini éjszakába. Ekkor még nem sejti, hogy darázsfészekbe nyúlt, és minden sarkon egy újabb rejtélybe botlik majd.
Volker Kutscher bűnügyi regénye mesterien eleveníti meg a két világháború közötti Berlint: a nagyváros színes forgatagát és bűnös élvhajhászását már beárnyékolja az egyre erősödő nemzetiszocializmus. Az olvasó lélegzet-visszafojtva figyeli, hogyan manőverezik az ifjú felügyelő a különböző politikai csoportok és a gengszterbandák között, miközben felfejti a tisztázatlan bűnügy szálait.
Történet
A Tisztázatlan bűnügy nem az a krimi, amelyik az első oldalon rád rúgja az ajtót, majd végigrángat ötszáz oldalon keresztül. Kutscher sokkal türelmesebb író ennél. Az első 250–300 oldal inkább világépítés, karakterfelvezetés és korszakrajz. Megismerjük Berlint, a rendőrség működését, az erkölcsrendészet világát, a politikai feszültségeket, az orosz emigránsokat, a kommunistákat, a jobboldali szervezeteket, és közben lassan összeáll egy olyan közeg, ahol bármelyik sarok mögött várhat egy újabb bűn.
És igen, ez a lassúság elsőre próbára teheti az embert. De Kutschernél ez nem üresjárat. Ő nem siet. Előbb megmutatja, milyen világba érkeztünk, aztán amikor már azt hisszük, hogy csak hömpölyög a történet, egyszer csak sebességet vált. Na és onnantól már nincs mese. A nyomozás beindul, a szálak összegabalyodnak, Gereon Rath pedig egyre mélyebbre mászik egy olyan ügyben, amelynek minden rétege mögött ott van egy újabb politikai, pénzügyi vagy személyes érdek.
A regény egyik nagy erőssége, hogy a bűnügy nem elszigetelt esetként működik. Nem csak arról van szó, hogy valaki meghalt, és meg kell találni a tettest. Itt a gyilkosságok mögött ott dolgozik egy egész korszak idegrendszere. A háború utóhatása, a forradalomtól való félelem, a kommunista és jobboldali erők ütközése, az alvilág, a korrupció és a rendőrségi belharcok mind részei a történetnek. Ettől lesz a Tisztázatlan bűnügy több egy sima kriminél.
"Milyen eredményt is ért el az elmúlt egy hétben? Felriasztott a szendergéséből egy maffiafőnököt, maga ellen fordította a berlini orosz kolóniát, és az éjjel eltüntetett egy holttestet. Gratulálok! Nagyszerű teljesítmény!"
Karakterek
Gereon Rath érdekes főszereplő. Sőt, mondjuk ki: Gereon Rath sokszor borzasztóan unszimpatikus főszereplő. És ez nekem igazából csak most, a sorozat majdnem teljes ismeretében esett le igazán. Hiába olvastam már végig szinte az egész szériát, most az első résznél vált teljesen világossá, hogy ezt az embert néha legszívesebben felpofoznám. Öntelt, makacs, önző, sokszor saját magának is hazudik, és rendszeresen úgy dönt, hogy majd ő jobban tud mindent mindenkinél.
És mégis működik. Talán pont ezért. Rath nem makulátlan hős, hanem esendő, hibákkal teli, sokszor kifejezetten idegesítő nyomozó, aki közben mégis képes megszállottan menni az igazság után. Nem mindig tiszta eszközökkel, nem mindig szimpatikusan, de halad. Ez a kettősség adja a karakter igazi erejét.
Charlotte Ritter egészen más energiát hoz a történetbe. Okos, céltudatos, éles eszű nő egy olyan korban, ahol egyáltalán nem természetes, hogy valaki nőként komoly rendőrségi karrierre vágyjon. Charly nem csak romantikus szál vagy mellékszereplő, hanem nagyon is fontos alakja ennek a világnak. Már itt érződik rajta, hogy sokkal több van benne, mint amit a környezete elsőre látni akar.
Wolter, Gereon idősebb társa pedig különösen érdekes figura. Egyszerre mentor, ivócimbora, régi vágású rendőr és olyan ember, akiről folyamatosan érzed, hogy nem biztos, hogy mindent tudni akarsz róla. Van benne valami nyers, valami fenyegető, mégis nagyon jól működik Rath mellett. Ő az a karakter, aki megmutatja, milyen volt a régi rendőri világ, amelybe Gereon kívülről, kölniként, outsiderként próbál beilleszkedni.
Krimi hangulat
Na itt jön az, ami miatt Kutscher nálam zseniális. A Weimari Köztársaság korrajza egyszerűen elképesztő. Berlin nem csak helyszín, hanem élő, lüktető, veszélyes város. A kávéházak, lokálok, rendőrségi irodák, bérházak, alvilági helyek és politikai gyűlések mind ugyanannak a széteső világnak a részei.
Kutscher pontosan azt tudja, amit a legjobb történelmi krimiknek tudniuk kell: úgy mesél a múltról, hogy az nem poros tankönyvszagú lesz, hanem nagyon is jelen idejű. Érzed, hogy ezek az emberek még nem tudják, mi vár rájuk. Mi már igen. És ettől az egész történet kap egy plusz, baljós réteget. Ott van a háttérben a közelgő történelem, a nácizmus árnyéka, a politikai radikalizálódás, de nem plakátszerűen, hanem természetesen.
Nem véletlen, hogy Hidas Bence és Cserhalmi Dániel történelmi krimijeiről is sokszor eszembe jutott Kutscher világa. Mindegyiknél az a legerősebb, hogy a korszak nem dekoráció, hanem mozgatórugó. A bűn nem légüres térben történik, hanem egy nagyon konkrét társadalmi és történelmi közegben. És ettől lesz igazán izgalmas.
Összefoglaló
A Tisztázatlan bűnügy nem hibátlanul pörgős krimi, de nem is annak kell lennie. Ez egy nagyívű, lassan építkező, elképesztően atmoszférikus történelmi bűnregény, amelyben a nyomozás legalább annyira szól Berlinről és a korról, mint magáról az ügyről.
Gereon Rath idegesítő, hibázó, sokszor pofonért kiáltó főszereplő, de pont emiatt lesz emberi. Charlotte Ritter már az első részben emlékezetes, Wolter pedig olyan figura, aki mellett végig ott lebeg a kérdés, hogy mennyire lehet benne megbízni.
Volker Kutscher pedig egyszerűen tudja, hogyan kell történelmi krimit írni. Lassan épít, sokáig rakosgatja a díszletet, aztán amikor eljön az idő, rád borítja az egész Weimari Berlint.
És még egyszer: újra kapható a könyv. Vegyétek, olvassátok, mert ha ezen múlik, hogy a Csendes halál is újra megjelenjen, akkor ez most nem csak olvasói öröm, hanem könyvmentő küldetés is.
Volker Kutscher: Tisztázatlan bűnügy című kiváló regényét keresd a Lira.hu oldalán E-book formátumban is!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press
Oldalak száma: 568 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Csősz Róbert
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/volker-kutscher-tisztazatlan-bunugy