Jørn Lier Horst & Jan-Erik Fjell: A sikoly, amit senki sem hallott
Nagyon-nagyon régen olvastam olyan skandináv krimit, amelyből ennyire áradt volna az a bizonyos északi hangulat. Tudjátok, amikor nem kell külön magyarázni, hogy miért skandináv egy krimi, mert már az első fejezetek után ott ül az ember mellkasán a hideg, a csend, a kisvárosi nyugtalanság és az az érzés, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Na, A sikoly, amit senki sem hallott pontosan ilyen.
Jørn Lier Horst nevét természetesen nem kell bemutatni azoknak, akik szeretik a műfajt, hiszen a William Wisting-sorozat már önmagában is komoly minőséget képvisel. Éppen ezért nagy szó, de meg merem kockáztatni: Markus Heger története nekem talán még jobban is tetszett. Pedig Wisting magas mérce, nem is kicsit. Ez a regény viszont egyszerűen mesteri.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Markus Heger, az egykori katona, egy elfeledett bűncselekményeket feldolgozó bűnügyi podcastot vezet a lakóautójában berendezett stúdiójából. Ezúttal egy hétéves kislány, Leah ügyét vizsgálja, aki tizenöt évvel ezelőtt tűnt el egy csendes norvég kisvárosból. Bár a holttestét soha nem találták meg, az apját így is elítélték a megöléséért. Az adás hatására egy fiatal újságírónő, Matilda Vold is érdeklődni kezd a megrázó történet után, de minél mélyebbre ás, annál világosabbá válik, hogy valaki elszántan el akarja titkolni az igazságot. Amikor Matilda is eltűnik, a körülmények arra késztetik Markust, hogy feltegye magának a kérdést: valóban a megfelelő személy került egykor rács mögé?
Az események felgyorsulnak, és ezzel egy időben Markus feledni vágyott múltja is előtérbe kerül. Börtönbüntetését töltő apja levelet ír neki, és találkozót kér tőle, ami nemcsak a kapcsolatuk helyreállításában segíthet, de azzal is kecsegtet, hogy új fényt vethet a nyomozásra.
Történet
A történet középpontjában Markus Heger áll, aki egy lakóautóban berendezett stúdióból készít bűnügyi podcastot régi, elfeledett ügyekről. Ezúttal Leah eltűnését veszi elő, a hétéves kislányét, aki tizenöt évvel korábban tűnt el egy csendes norvég kisvárosból. A holtteste sosem került elő, az apját mégis elítélték. Papíron tehát az ügy le van zárva. Csakhogy a jó krimikben az ilyen lezárt ügyek mindig gyanúsan recsegnek.
A podcast hatására Matilda Vold, a fiatal újságírónő is érdeklődni kezd az eset iránt, és innen szépen lassan beindul az a fajta nyomozás, amit én a legjobban szeretek. Nincsenek nagy, teátrális megfejtések, nincs minden második oldalon robbanás, de vannak apró repedések a régi vallomásokon, furcsa elhallgatások, félrevezető nyomok és egy múltbeli tragédia, amelyről egyre inkább úgy tűnik, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha újra beszélnének róla.
"– Több mint tizenkét éve történt – felelte. – Nagyon sok éve nem beszéltem arról az éjszakáról. – Akkor talán itt lenne az ideje."
Karakterek
Markus Heger zseniális főszereplő. Nem az a makulátlan hős, akit az ember két oldal után piedesztálra emel, hanem sérült, zárkózott, múltjával küzdő figura, aki mégis elképesztően jól működik ebben a történetben. Van benne valami klasszikusan skandináv: a magányossága, a makacssága, az igazságérzete, és az, ahogy a saját sebein keresztül kapcsolódik mások tragédiájához.
Különösen tetszett, hogy a magánéleti szálak nem csak dísznek vannak odatéve. Markus apjának szerepe, a családi háttér, a régi sebek és a katonai múlt mind hozzátesznek ahhoz, hogy ne csak egy podcastert lássunk, aki elővesz egy hideg ügyet, hanem egy embert, akinek nagyon is személyes tétje van abban, hogy a múltat nem lehet örökre elásni. És igen: még több Markus Hegert akarok. Most!
Krimi hangulat
A regény hangulata egyszerűen telitalálat. Ott van benne a kisvárosi, nyomasztó atmoszféra, ahol mindenki tud valamit, de senki sem mond el mindent. Ahol a csend nem megnyugtató, hanem fenyegető. Ahol egy régi bűn nemcsak egy család életét mérgezi meg, hanem lassan kiderül, hogy sokkal nagyobb árnyékot vet, mint azt elsőre gondolnánk.
És ami külön bravúr: ez a történet egyszerre marad nagyon helyi és mégis országos léptékű. Fagernes nem egy világvégi díszlet, hanem olyan közeg, amelyből kiindulva az egész norvég társadalomra, a rendőrségre, a médiára és az igazságszolgáltatásra is rálátunk. Ez az a fajta skandináv krimihangulat, amit nem lehet csak hideggel, hóval és komor emberekkel elintézni. Ehhez tudni kell építkezni. Horst és Fjell pedig tudnak. Bravó, bravó, bravó!
Összefoglaló
A sikoly, amit senki sem hallott nálam hatalmasat ment. A hangulat, a karakterek, a félrevezetések és a nyomasztó légkör olyan szépen dolgoznak együtt, hogy olvasás közben végig azt éreztem, hogy ilyen az, amikor egy skandináv krimi tényleg érti saját magát. Nem csak használja a műfaj kellékeit, hanem megtölti őket élettel, fájdalommal és valódi feszültséggel.
Mivel ez egy sorozat első része, rettenetesen várom a folytatást. Markus Hegerben rengeteg lehetőség van, és ha Horsték ezt a szintet tartani tudják, akkor ebből bizony nagyon erős széria lehet. Számomra ez a könyv igazi mestermű volt a műfajon belül. Sötét, okos, feszült, emberi és kegyetlenül hangulatos. Na, ilyen egy jó skandináv krimi.
Jørn Lier Horst & Jan-Erik Fjell: A sikoly, amit senki sem hallott című kiváló regényét keresd az Hellokonyvek.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalak száma: 320 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Rózsás Dániel
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/jorn-lier-horst-jan-erik-fjell-a-sikoly-amit-senki-sem-hallott