Anders de la Motte & Anette de la Motte: Intrika Amalfin
Nagyon szeretem Anders de la Motte könyveit, ezért már önmagában kíváncsivá tett, hogy a feleségével, Anette de la Mottéval közösen is elindított egy saját sorozatot. A Halál Caprin kellemes meglepetés volt, és az Intrika Amalfin is pontosan azt hozza, amit az ember ettől a vonaltól vár: napsütést, tengert, olasz hangulatot, családi titkokat, egy kis gyilkosságot, és persze Hugót meg Larát, akik nélkül ez az egész sokkal kevésbé lenne szerethető.
Az Intrika Amalfin nem más, mint egy kellemes kis limonádé krimi. Vannak könyvek, amelyek nem akarják lehozni az olvasót az életről, nem akarják vérrel felmosni a nappalit, csak szépen elvisznek egy mediterrán nyaralásra, ahol természetesen valaki meghal, mert hát mégiscsak krimit olvasunk. Nekem tetszett, de közben tovább erősítette bennem az érzést, hogy én azért a sötétebb, vérgőzösebb történeteket szeretem igazán. Ez már nekem kicsit túl lightos volt.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Egyetlen hely sem mentes a gonosztól. Hugo Lind úgy dönt, néhány hétig még nem tér vissza Svédországba, hogy kiélvezze Itália szépségeit, így amikor az elbűvölő idegenvezetőnek, Larának váratlanul helyettes buszsofőrre lesz szüksége, természetesen lelkesen segédkezik. A BelmonteTravels ezúttal a Byhlén családnak, a híres svéd édesipari dinasztiának szervez luxusnyaralást az Amalfi-parton. Számos pletyka kering arról, hogy Gottfrid Byhlén, a családfő kész végre átadni édességbirodalma vezetését, már csak az a kérdés, kinek. A festői partvidék, az árnyas citromligetek, az ékszerdobozhoz hasonló városkák nyugalma sem képes lecsendesíteni a család tagjaiban pattanásig feszülő indulatokat. A hatalom és a vagyon ígérete részegítő, és csupán egyetlen kérdés marad: ki meddig képes elmenni, hogy megkaparintsa magának?
Történet
A történet ezúttal az Amalfi-partra visz minket, ahol Hugo Lind még mindig nem siet vissza Svédországba. Amikor Larának hirtelen szüksége lesz egy helyettes buszsofőrre, Hugo természetesen beugrik, és már indulhat is a luxusút a Byhlén családdal, a híres svéd édességbirodalom tagjaival. A családfő nagy bejelentésre készül, mindenki feszült, mindenki számolgat, mindenki örökölni szeretne valamit, és hamar világossá válik, hogy itt bizony a citromligetek árnyékában is szépen fortyog a családi mocsár.
A felépítés viszont szinte egy az egyben megegyezik az első részével. Ez persze jól bevált technika: adott egy gyönyörű olasz helyszín, egy társaság, rengeteg titok, az elején bemutatják a holtestet, majd visszaugrunk az időben, aztán Hugo és Lara szépen nyomozgatni kezdenek. Működik, mert olvasmányos, könnyed és szórakoztató, de azért remélem, hogy a harmadik részben a szerzőpáros mer majd egy kicsit újítani. Mert ha minden kötet pontosan ugyanarra a sémára épül, akkor előbb-utóbb az ember már nem limoncellót kortyolgat olvasás közben, hanem ásítozik mellé.
"Úgy tartják, amikor a végítélet napján az emberek előtt végre megnyílik az éden kapuja, Amalfi lakói számára az is csak ugyanolyan nap lesz, mint a többi, mert az ő földi lakhelyük szépségét még a mennyországé sem múlja felül."
Karakterek
Hugo és Lara továbbra is nagyon kellemes páros. Jó köztük a rezgés, működik a dinamika, és alapvetően miattuk van igazán lelke ennek a sorozatnak. Hugo szerethetően sodródik az olasz életérzésben, Lara pedig hozza azt a természetes bájt és határozottságot, amitől nemcsak idegenvezetőként, hanem főszereplőként is jól működik. Kettejük jeleneteiben van valami könnyed, napsütötte romantika, amitől az ember akarva-akaratlanul mosolyog.
Viszont ez a rettentően lassú kapcsolati építkezés nekem már picit sok. Értem én, hogy nem kell mindent elsietni, meg szépen kell adagolni a feszültséget, de azért egy csók már igazán elcsattanhatott volna. Főleg úgy, hogy közben sok-sok étterem, helyszín, családi játszma és nyomozás történik, a fejezetek pedig nagyon rövidek, mégis alig kapunk igazán mélyebb pillanatokat Hugóból, Larából és az ő kettősükből. Pedig pont ez lenne az a szál, ami hosszabb távon igazán el tudná vinni a sorozatot.
Krimi hangulat
Az Intrika Amalfin nem az a krimi, ahol a vér szaga beleragad az olvasó orrába. Itt inkább napsütés van, tenger, olasz ételek, citromligetek, családi vagyon, irigység és finoman adagolt rosszindulat. A hangulat mediterrán, könnyed, nyári, és nagyon is illik ahhoz a cosy crime-vonalhoz, ami mostanában látványosan népszerű lett. Manapság tényleg nagyon megy ez a stílus, különösen mediterrán vidéken. Csak hogy egy kis szóvirággal éljek: Korzikán vajon van cosy crime? Mert ha nincs, valaki gyorsan írjon egyet. 😁
A krimiszál kellemes, de nem különösebben sötét vagy megrázó. Inkább puzzle-szerű, családi titkokra épülő rejtély, ahol mindenki gyanús, mindenkinek van indítéka, és a háttérben végig ott lebeg a vagyon, az öröklés és a hatalom kérdése. Nem fogja álmatlan éjszakákba kergetni az olvasót, de nem is ez a célja. Ez strandtáskába való krimi, mellé pedig egy kis limoncellot vagy Hugo Spritz-et javasolnék.
Összefoglaló
Az Intrika Amalfin kellemes, szerethető és szórakoztató folytatás lett. Nem hibátlan, nem különösebben merész, és nekem már egy kicsit túl könnyed is volt, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy működik. Anette és Anders de la Motte tudják, milyen hangulatot akarnak teremteni, és azt ügyesen hozzák is. Az ember olvasás közben szinte érzi a napsütést, látja a tengert, és közben azon morfondírozik, hogy ezeknél a gazdag családoknál egy nyaralás sem tud gyilkosság nélkül lezajlani.
Aki vérgőzös, sötét, nyomasztó skandináv krimire vágyik, az ne itt keresse a következő nagy traumáját. Aki viszont egy könnyed, olaszos, családi intrikákkal teli cosy crime-ot szeretne, annak az Intrika Amalfin jó választás lehet. Én jól szórakoztam rajta, Hugo és Lara miatt pedig biztosan visszatérek a következő részre is. De azért remélem, a harmadik kötetben már kapunk egy kis újítást. Meg egy csókot. Talán az még nem veri ki a biztosítékot senkinél.
Anders de la Motte & Anette de la Motte: Intrika Amalfin című kiváló regényét keresd a Lira.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Krimi hangulat: 9/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 304 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Tordai Éva
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/anders-de-la-motte-anette-de-la-motte-intrika-amalfin