A szörnyek valóban köztünk élnek (?)
Dani új regénye, A Ködhalom gyermekei kicsit más irány, mint amit eddig megszokhattunk tőle: krimi is, thriller is, ifjúsági történet is, közben pedig ott van benne az a gyerekkori borzongás, amikor még simán el tudtuk hinni, hogy az elhagyatott épületekben tényleg lakhat valami.
Az interjúban szóba kerül, honnan jött Ködhalom ötlete, miért pont egy ködös, mátrai falusias közegbe helyezte a történetet, hogyan látják a gyerekek a félelmet, és persze az is, hogy Dani szerint kik az igazi szörnyek. Beszélgettünk krimiről, thrillerről, elhagyatott üveggyárról, gyerekkori fantáziáról — meg arról is, merre megy tovább íróként.
Mikor érezted először, hogy nemcsak olvasni, hanem írni akarsz krimit?
„Tinédzser koromban. Volt néhány tanárom, akiket szívesen „kinyírtam” volna, és ha már a valódi életben nem tehettem meg, gondoltam, megteszem „elméleti síkon”. Viccet félretéve, sok olyan krimiregény megfordult a kezemben, amelyek nem nyűgöztek le különösebben, holott nagy példányszámban elkeltek. Észrevettem, hogy más befejezéssel sokkal ütősebbek lehettek volna. Ez volt a kezdő lökés. A képzelőerő pedig mindig is egy olyan mankóm volt az életem során, ami gyakran a segítségemre volt.”
Mi vonzott leginkább a bűnügyi történetekben: a rejtély, a nyomozás logikája, a sötét emberi motivációk vagy a társadalmi háttér?
„Az összetettsége. Szeretem az összetett történeteket. A krimiben sokféle műfaji elem keveredik, és ez izgalmassá teszi. A gyilkossági bűntények pszichológiai hátterét mindig is különlegesnek találtam. Belelátni egy gonosztevő fejébe nagyon sajátos élményt ad. Aztán ott van a társadalmi töltet, az emberi gyarlóság, a görbe tükör, a manipuláció. Ezek mind olyan eszközök, amelyekkel egy krimiíró dolgozhat. Én ezt élvezem.”
Szerinted mitől lehet igazán erős egy magyar krimi, amikor az olvasók sokszor skandináv, angolszász vagy amerikai mintákhoz szoktak?
„Nem hiszem, hogy manapság túl nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy egy krimi magyar vagy skandináv, esetleg angolszász. Az olvasók életszerű karakterekre vágynak, akikkel együtt izgulhatnak, örülhetnek, aggódhatnak. Szükségszerű egy különleges bűntény, valamint egy téma, ami köré felhúzható a történet. Legalábbis az én olvasatomban. De az a legfontosabb, hogy a regény érzéseket váltson ki az olvasóból. Minél extrémebbek ezek az érzések, valószínűleg annál nagyobb sikert érhet el a történet. A skandináv egy kicsit sötétebb, baljósabb hangulatú, de a krimikre úgy általánosságban igaz, hogy emberi traumákra, motivációkra és lelki folyamatokra épít. A szürke, néhol nyomasztó, realista atmoszféra szintén adott, némi száraz humorral meghintve. De szerintem már nincs nagy szakadék.
Volt olyan könyv, film vagy valódi bűnügy, amely meghatározóan hatott az írói pályádra?
„Színészek voltak, akiknek a játékát kifejezetten szerettem. Ott van Anthony Hopkins, nála eredetibb főgonosz-karaktert elképzelni sem tudnék. A Törés szuper film volt. Az árnyalt „jó” karakter megvilágosodása, személyiségfejlődése, a fokozatos elszigetelődése, a gonosz lubickolása a hatalom illúziójában, és maga a bűntény megoldásának egyszerűsége, ami egyben a nagyszerűsége volt. De nincs olyan könyv vagy film, esetleg karakter, ami meghatározta volna az írói pályafutásomat.”
A Ködhalom gyermekei mintha sötétebb, thrilleresebb irány lenne az eddigi könyveidhez képest. Te ezt váltásnak érzed, vagy természetes folytatásnak?
„Is-is. A Ködhalom gyermekei inkább ifjúsági regény, thrilleres elemekkel. Várnay Benett, a korábbi regényeim főhőse írta meg ezt a történetet a börtönben töltött ideje alatt. És hát a börtönben az ember álmodozik, rég elmúlt emlékeket kerget. Benett is ezt tette. Ebből született meg ez a regény, ami a gyermeki fantázia, a gyermeki szabadság érzésére épít. Más, mint a korábbi regények. Sötétebbnek nem mondanám, kevésbé a brutalitásra és a bűntényre épít. Az elvesztegetett évek, a széthulló emberi kapcsolatok és a lassan eltűnő barátságok fájdalmas története is.”
A krimi, a thriller és a horror határán mozogsz ebben a regényben. Mennyire szeretsz műfaji határokat átlépni?
„Ez olyan, mint amikor három gombóc fagylaltot kérsz, és úgy szereted elnyalni, hogy a háromféle íz keveredik. Együtt igazán különleges élményt nyújt, míg külön-külön az „oké, jó volt” érzést kelt. Persze, aki csak a csokit szereti, az nem fogja szeretni vaníliásan és málnásan. Én viszont szeretem a hármat együtt. Na, így képzelem ezt el. Persze, pisztáciát nem kevernék mellé, az már túl sok lenne még nekem is. De a három együtt passzol. Korábban A három törvényben a krimi a sci-fivel keveredett, itt a krimi és a thriller, ifjúsági regény köntösben. Sosem azt írtam, ami elvárás volt, hanem azt, ami szívből jön.”
A jó krimiben sokszor a megoldás a fontos, a jó thrillerben pedig az út közbeni feszültség. Ennél a könyvnél melyikre figyeltél jobban?
„Való igaz, az utóbbira nagyobb hangsúlyt fektettem. A való életben is kicsit ilyen vagyok. Elutazunk valahova egy hónap múlva, és imádom a várakozást, azt, ahogy közeledünk az induláshoz, de amikor elutaztunk, már azt várom, hogy mikor érünk haza. Amit fontosnak találok, hogy az olvasó reális elvárásokkal vágjon neki az olvasásnak. Egy fiktív településen játszódó regénytől ne várják azt, hogy minden eleme a valóságból építkezett. Egy gyerekekről szóló történettől ne várjuk azt, hogy a szex, erotika, a brutalitás lesz a fókuszban. Ennek tükrében érdemes olvasni.”
Mi volt meg előbb: Ködhalom helye, a gyerekek világa, vagy maga a félelem, amit meg akartál írni?
„A gyerekek világa, a félelem sokkal előbb megvolt. Az, hogy a települést minek hívják, valójában mindegy. Persze, a neve legyen kifejező, de a tartalom a fontos, amivel a gyerekek megtöltik.”
A történet a Mátra északi oldalán játszódik. Miért volt fontos ez a hegyvidéki, ködös, falusias közeg?
„Parádsasvár ihlette Ködhalmot. Hasonló a kettő. Nem ugyanaz, de hasonló. Voltam ott pihenni, igazán sajátos a hangulata a településnek. Az elszigeteltség érzése, a világtól való elszakítottságnak jelentősége van. Ez a gyermeki elmére is hatással van, és megmagyaráz néhány döntés mögött meghúzódó szándékot.”
Ködhalom fiktív hely, de nagyon is magyarul hangzik. Mennyit építettél bele valódi falvakból, tájakból, gyerekkori élményekből?
„Ahogy fentebb említettem, Parádsasvárból sokat átemeltem. Van ott egy kastélyszálló, van egy elhagyatott üveggyár, ott van a végtelennek érződő erdős terület. Sok az egyezés, de azért van néhány változtatás… 😊”
Miért pont gyerekek szemszögéből akartál thrillert írni? Miben más a félelem, ha egy tizenegy éves fiú éli át?
„A fiatalok fantáziavilága sokkal színesebb, mint a felnőtteké. Az ő fejükkel gondolkodva talán egy felnőtt számára is elképzelhetővé válik, hogy szörnyek léteznek. És ez reményeim szerint ad egyfajta különleges élményt a már „földhöz ragadt” felnőtt elmének.”
A gyerekek sokszor máshogy látják a világot, mint a felnőttek. Szerinted a gyermeki fantázia torzítja a valóságot, vagy néha épp pontosabban érzékeli a veszélyt?
„Szerintem mind a kettő igaz lehet. Néha túlságosan vehemensen képzelnek el valamit, amiről bebizonyosodik, hogy ki lett színezve. És pont azért, a felnőttek már akkor sem feltétlenül hisznek nekik, amikor pontosabb érzékelik a veszélyt.”
A regény egyik alapkérdése mintha az lenne: mikor mese valami, és mikor kell komolyan venni. Téged ez a határ miért izgat?
„Ez a határ az olvasóra van bízva. Erre nincs általános érvényű válasz. Ez teljes mértékben az egyéntől függ. Ha valaki alapból szkeptikusan fogja a kezébe a könyvet, és csak a hibákat keresi, az talál magának. Ha elengeded magad, A Ködhalom gyermekei egyszerre mese, ifjúsági regény és krimi.”
Hogyan lehet úgy gyerekszereplőket írni, hogy ne legyenek sem túl felnőttesek, sem túl leegyszerűsítettek?
„Ha az embernek vannak gyerekei, könnyű dolga van. 😊 Nekem van kettő. Néha olyan egyszerűen látják a világot, hogy megmosolyogtató, néha meg csak ámulok, hogy mennyire éretten reagálnak bizonyos helyzetekre ilyen fiatalon. Szóval az a jó, hogy a mind a kettőből van a regényben a személyes meggyőződésem szerint.”
Az elhagyatott üveggyár nagyon erős helyszín. Honnan jött ez a kép?
„Parádsasvár. Ott van az én elhagyatott üveggyáram. Különleges atmoszférája van. Tényleg nagyon hasonló ahhoz, mint amit én papírra vetettem. Gyerekként tuti én is bemásztam volna oda, hogy szörnyeket hajkurásszak. 😊”
Miért működnek ennyire jól a horrorban és thrillerben az elhagyatott ipari helyek: gyárak, raktárak, régi épületek?
„Az ember társas lény. Ha valaki egyedül van, hajlamosabb félni. Ez igaz átvitt értelemben egy épületre is. Ha magányosan álldogál, félelmetesebbnek látjuk. A kettő együtt meg… fokozza az érzést. Az emberi természetből fakad.”
Az üveggyárhoz Zeusz szerint egy szörny kapcsolódik. Amikor ilyen motívummal dolgozol, mennyire akarod előre eldönteni magadban, hogy a szörny valóságos-e, vagy inkább hagyod, hogy írás közben derüljön ki?
„Az olvasóé a döntés, hogy miben szeretne hinni. Én apró morzsákat hintek el, de hogy abból ki-milyen süteményt formál, az már az olvasóra van bízva.”
Számodra mi az ijesztőbb: amikor kiderül, hogy a szörny tényleg létezik, vagy amikor kiderül, hogy emberek állnak mögötte?
„Na, ez a fő kérdés, amire a regény a választ keresi. Azt gondolnánk, hogy a szörnyek valami természetfeletti lények, holott ahogy az első regényem alcímében is – némileg átformálva – leírtam, a szörnyek köztünk élnek, járnak.”
A Ködhalom gyermekei új, sötétebb, thrilleresebb iránynak tűnik nálad. Ez egyszeri kitérő, vagy a jövőben is számíthatunk tőled ilyen atmoszférájú történetekre?
„Úgy hiszem, egyszeri. Élveztem, jó volt, de elég volt. Más irány vonz már. De örülök, hogy megszületett. Bízom benne, hogy az olvasóim is nyitottan fogadják!”
Ködhalom olyan helyszín, amelyben mintha több titok is maradna. El tudod képzelni, hogy egyszer visszatérsz ebbe a faluba egy másik történettel?
„Az igazi Ködhalomba, Parádsasvárra talán még visszatérek egyszer utoljára. Történetet azonban ezzel a fiktív helyszínnel nem írok.”
Van már olyan téma, félelem vagy társadalmi jelenség, amiről most érzed, hogy a következő regényed alapja lehet?
„Ó, hogyne! Az emberiség pusztításának következményeivel szeretnék dolgozni. Érdekel az is, hogy mi lehet odakint a világűrben. Milyen lehetőségei lesznek a jövő emberének arra, hogy felfedezze ezeket a titkokat? Ezzel szeretnék foglalkozni!”
Mit várhatunk tőled a jövőben? Inkább sorozatokban, trilógiákban gondolkodsz, vagy különálló, független történetekre helyezed a hangsúlyt?
„Az eddigi összes történetem – a Doriant leszámítva – egy világban, ha úgy tetszik, egy univerzumban játszódik. A következő könyvem a 10. lesz a sorban. Jubilálás. Nos, az egy ugrás lesz az időben a jövőbe. Egy igazi sci-fi. Egy olyan világban, ami az eddigiekben leírt történetek után várja az olvasókat. És ki tudja, lehet, hogy valamelyik korábbi főhős leszármazottja fogja játszani a főszerepet… 😊”