Anders de la Motte: Elveszett lelkek
Spoiler mentes ajánló
Nagy elvárásokkal vettem kézbe az író újabb sorozatának kezdő kötetét, hiszen a szerző korábbi, a négy évszak köré épülő sorozata egyszerre volt sötét, izgalmas és rendkívül hatásos, minden, amit a skandináv krimitől elvárok. Kíváncsivá tett, hogyan építi a döglött akták köré szőtt történetet, és hogy az urbex világával, valamint a misztikus elemekkel milyen új dimenziókat hoz be a krimi műfajába. Az első ígéretek és a fülszöveg alapján egy pörgős, hátborzongatóan izgalmas történetre számítottam, amit meg is kaptam. De még mennyire. Bár nem minden olvasónál talál be a könyv, kétségtelen, hogy számos elemében mesterien építkezik, különösen a sötét hangulat és a feszültség terén. Azonban nézzük meg részletesen, mitől működik ez a regény.
Lélekvesztőnek nevezi magát – súgja a fülébe egy hang. – Elvesz valamit, és otthagy helyette valami mást. És egyre közeledik. Leonore Asker nyomozó felügyelő szépen halad előre a ranglétrán, már csak karnyújtásnyira van a malmői kiemelt bűnügyi osztály vezetői pozíciójától. Egy nagy horderejű emberrablási ügy kellős közepén azonban az ellene dolgozó vezetőség úgy dönt, ,,előlépteti” őt az úgynevezett Elveszett Lelkek Osztályának vezetőjévé, amely a rendőrőrs alagsorában található, különös esetekkel foglalkozó egység. A megaláztatás ellenére Asker titokban folytatja a megkezdett nyomozást, és kiderül, hogy a szálak sokkal messzebbre vezetnek. Egy jelentéktelennek látszó ügyhöz szólítják, valaki ugyanis baljós bábukat helyezett el egy vasútmodellező klub terepasztalán. Az egyik figura, amely azonnal megragadja a nyomozó figyelmét, valójában az elrabolt nő aprócska mása, majd egyre több báburól derül ki, hogy eltűnt személyeket jelöl.
Lássuk hát az Elveszett lelkeket!
Történet
A történet középpontjában egy rejtélyes emberrablás áll, amely Malmőben veszi kezdetét. Az ügy különleges lehetőséget kínál Leo Asker nyomozó számára, hogy bebizonyítsa rátermettségét, ám a nyomozás során hirtelen áthelyezik egy ismeretlen osztályra, az Elveszett lelkek osztályára. Ez valójában leminősítésnek tűnik, ám Asker nem hagyja magát félreállítani. Egyedül, titokban folytatja az eltűnt személyek ügyének felgöngyölítését, amely során saját traumáival is szembenéz.
A regény egyik különlegessége a helyszínek részletessége: az elhagyatott városi terek és barlangok, valamint az urbex izgalmas témája eredeti keretet ad a történetnek. A nyomozás közben feltáruló sötét múlt és a sokéves rejtélyek kibontása azonban néha túlságosan szövevényessé teszi a cselekményt, ami az olvasót is próbára teszi. A történet eleje és vége ugyanakkor kiemelkedően izgalmas, feszült hangulatú és borzongató.
"A kutyát sem érdekli, mit csinálunk mi itt lent. A főnökséges teljesen hidegen hagyja, mivel foglalkozunk, és milyen szabályokat követünk, amíg meghúzzuk magunkat, és nem keltünk nagy feltűnést..."
Karakterek
A skandináv krimik egyik jellegzetes erőssége a karakterisztikában rejlik.
Leo Asker egy több szinten rétegzett, zseniális nyomozó, aki amellett, hogy erős jellem, kissé maszkulin megjelenéssel is bír. A heterokrómiás szeme, gyönyörű arca és domináns megjelenése gyorsan megkedveltette magát velem. Az apja, Para Per posztapokaliptikus képzetei miatt, már gyerekkorában felkészítette a lányát minden eshetőségre, épp ezért egy olyan karaktert ismerhetünk meg Leo Asker személyében, akire bármikor rá merném bízni az életemet. A folyamatos küzdelmei a családjával és a rendőrségi vezetőkkel, valamint új beosztotjaival, kimondottan izgalmas és üde tinta foltott hagyott a regényen.
Martin Hill, az egykor beteges és szürke kisegér, felnőtt korára híres és jó vágású férfivá érett. Urbexes tapasztalatai miatt a történet egyik kulcsfigurája. Ügyesen észreveszi az anomáliákat és meggyőző képességével képes az emberek bensőséges közelébe férkőzni.
A Leo és Martin közti dinamika adja meg a könyv egyik legjobb miliőjét. A gyerekként elfojtott érzelmek újra felszínre törnek, miközben közösen próbálják meg felgöngyölíteni az összetett, már-már horrorisztikus esetet, ami sokkal több, mint egy emberrablás.
És a mellékszereplők?
Jonas Hellman igazi domináns alfahím, aki nem szereti ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné. Épp ezért Leo boldogan tesz neki keresztbe. Rodic, Leo főnöke, bár a főszereplő ellen tevékenykedik, tettein érződik, hogy csak felsőbb nyomásra cselekszik és teret enged a különc nyomozónak. És mi van az Elveszett lelkek osztályán dolgozókkal? Olvassátok el és megtudjátok!
Krimi hangulat
Az Elveszett lelkek atmoszférája vitathatatlanul erős. Anders de la Motte mesterien teremti meg a skandináv krimire jellemző komor, hideg hangulatot, amelyet misztikus thriller-elemekkel ötvöz. A regény első 80 oldala feszültséggel teli, a félelem szinte kézzel fogható, és az utolsó fejezetek is ezt a színvonalat hozzák. Az olvasóban állandóan ott lappang a kérdés: vajon mit rejt a múlt, és hogyan kapcsolódik az eltűnt fiatal nő ügye a nyomozó személyes démonaival?
A középső részekben a lendület kissé lelassul: a rendőrségi intrikák, a családi viszályok és a traumák kibontása mélyíti a történetet, és bár ezektől a regény veszít kicsit a dinamikájából, mégis nagyon sokat hozzá is ad. Ha nem ismernénk meg részletesen Leo Asker múltját, jelenlegi, már-már lehetetlen küldetését a rendőrségi hierarchia kegyetlen útvesztőjében és a túlkapásokban, amiket át kell élni, nem lenne ez a regény annyira zseniális.
A hátborzongatóan izgalmas kezdés és a döbbenetes lezárás garantáltan lebilincseli az olvasót, miközben a helyszínek, a múlt titkai és a nyomozás szövevényes részletei folyamatos gondolkodásra késztetnek. Leo Asker karaktere, a zseniálisan felépített cselekmény és a meglepő fordulatok mind azt mutatják, hogy de la Motte ismét magasra tette a lécet. Egyszerűen nem tudom kivárni a folytatást – ez egy sorozat, amelynek minden egyes részét kötelező lesz elolvasni!
Anders de la Motte: Elveszett lelkek című kiváló regényét keresd a Lira.hu oldalán akár -book formátumban is!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 408 oldal
Kiadás éve: 2024
Fordító: Dobosi Beáta
Kép forrás: https://generalpress.hu/index.php?action=konyv&id=139515389
