Anders de la Motte: Üvegember

Spoiler mentes ajánló

Anders de la Motte neve mára egyet jelent a skandináv krimi új iskolájával: mindig hozza azt a stabil, mesteri színvonalat, amivel nemcsak versenybe száll a legnagyobbakkal, de gyakran le is pipálja őket. Az Üvegember, a Leo Asker-sorozat második kötete nemcsak tartja a tempót, de még emeli is a tétet. Lebilincselő, atmoszférikus és olyan titkokkal van tele, amelyek messze túlmutatnak egy egyszerű gyilkossági ügyön – mégis végig megmarad a valóság sötét peremén.

Leonore Asker nyomozót csak nemrég nevezték ki az Elveszett Lelkek Osztályának vezetőjévé, amikor váratlan telefonhívást kap az apjától, akivel tizenöt éve nem beszélt. A birtoka határában egy holttestre bukkantak, amiért a rendőrség kereszttüzébe került, és egyedül a lánya segítségére számíthat. De valóban ártatlan? Vagy csak újból a befolyása alá akarja vonni Leót?
Eközben Martin Hill megbízást kap az Irving családtól, hogy írjon egy könyvet az orvostechnikai vállalkozásukról és az azt megálmodó családfőről, Gunnar Irvingről. Számos legenda kering az üzletemberről és a magánszigetéről, amelyen egy elhagyatott csillagvizsgáló áll. Hill hamarosan ráébred, hogy a kíváncsi tekintetek elől elzárt környék megcsonkított holttestek és sejtelmes fények titkát rejti.
Miközben Asker és Hill válaszokat keresnek, felbukkan a rejtélyes Üvegember a sötétség mélyéről, ahonnan még senki sem tért vissza… Rajta kívül.

Lássuk hát az Üvegembert!

Történet

A sztori már az első oldalakon beszippant: holttest az erdő szélén a Bitok közelében, gyanús körülmények, és azonnal feltűnő kapcsolat a nyomozó, Leo Asker saját apjával. Az egyik szálon Leo küzd a családi démonokkal és a rendőrségen belüli akadályokkal, míg a másikon Martin Hill – író, urbex-rajongó és titkok vonzásában élő figura – beköltözik egy magánbirtokra, hogy életrajzi könyvet írjon a hatalmas Gunnar Irvingről. A két történet hol párhuzamosan fut, hol összetalálkozik a sötét erdő mélyén, egy elhagyatott obszervatóriumnál vagy épp egy föld alatti labor falán túl.

A regény bravúrosan lavírozik a realitás és a mítosz határán: titkos járatok, falból nyíló ajtók, megmagyarázhatatlan halálesetek és egy rejtélyes figura – az Üvegember –, aki egyre több kísérteties részletet kap a történet előrehaladtával. És noha időnként megjelennek a sci-fi elemei is a cselekményben, sosem lépjük át végérvényesen azt a bizonyos határt. Motte biztos kézzel egyensúlyoz a thriller, misztikum és társadalmi dráma között.

"Mintha lenne itt valaki a ködben. Valaki, akit nem lát. De aki látja őt."

Karakterek

A Üvegember legnagyobb ereje abban rejlik, hogy minden szereplő lüktet, él és lassan kerülnek napvilágra a titkaik.

Leo Asker nemcsak okos és kemény nyomozó, de érző lélek is, akit az apjával való rideg kapcsolat és a rendőrségen belüli hatalmi játszmák tovább keményítenek. Egyszerre Tarth-i Brienne és érző nő: szikár, higgadt, mégis sebezhető – egy főhős, akivel kérdés nélkül elmennénk a végsőkig is.

Martin Hill hozza az intellektuális oldalt: íróként és városi felfedezőként olyan perspektívát ad, ahol a múlt elhallgatott bűneit köti össze a jelen tragédiáival. Jófiús, kissé könyvmoly, de épp ezért kiváló kontraszt Leo makacs, harcos természetével.

A mellékszereplők közül érdemes kiemelni Para Pert, Leo apját: félszemű, műkezű, kegyetlen múltú alak – élő árnyék, aki mindig ott ólálkodik Leo lelki hátterében. De nincs ez másként az Irving családdal sem: egy pénzben, hatalomban és egymás csontvázain taposó etikátlan elitklán, akiknek titkai nemcsak mocskosak, de veszélyesek is.

És ott van Hellman, Leo korábbi szeretője és jelenlegi ellensége – örökké hátráltató, bugyuta arroganciába burkolt fráter, aki valószínűleg életében nem kért még elnézést semmiért. Kissé egysíkú ugyan, de irritáló karakterként épp jól teszi a dolgát.

Krimi hangulat

Az Üvegember atmoszférája sűrű, hideg és ragadós, mint a szurok: érezzük a feszültséget az erdő mélyén, a csillagvizsgáló omladozó falai között, és minden egyes titkos üzenet mögött, ami újabb fenyegetést vagy épp segítéget hoz. Motte kiválóan mozog a sötét titkok, rejtett hatalmi struktúrák és eltemetett hazugságok terepén, miközben megmutatja: Svédországban sem jobb a helyzet, ha a gazdagok és befolyásosok menekülni akarnak a felelősség elől.

És az a tény, hogy az Üvegember végig ott van és figyel, egyszerűen hátborzongató. Miközben nyugodtan alszod az igazak álmát, ő melletted ül egy hintaszékben, alig karnyújtásnyira tőled és azon gondolkozik, hogy vajon most vessen véget az életednek, vagy később, amikor kevésbé érzed, hogy valaki figyel. Csak hogy Ő mindig figyel. És lát is. Vörösen fénylő szemeivel figyeli minden apró mozdulatodat.

Az Üvegember kiváló példája annak, hogy lehet műfajt frissíteni anélkül, hogy feladnánk a gyökereinket. Az író magabiztosan épít két történetszálat, erős érzelmi töltetet ad a szereplőknek, és egy olyan rejtélyt tár elénk, ami nemcsak izgalmas, de mélyen elgondolkodtató. Bár a regény néhol merészen a sci-fi peremére téved, mégis képes megmaradni realisztikusnak, emberinek – és ettől lesz igazán különleges.

Ez a krimi nemcsak működik, de képes újat mutatni egy telített műfajban.

Anders de la Motte: Üvegember című kiváló regényét keresd a Líra.hu oldalán E-book formátumban is!

Értékelés

Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10

Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 536 oldal
Kiadás éve: 2025
Fordító: Dobosi Beáta
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/anders-de-la-motte-uvegember