A történet nem egy spanyol viasz. Adott egy lecsúszott nyomozó, aki a lányát keresi, adott egy lány, aki a nyomozó lányára hasonlít és adott egy nyomozói csapat, ami tele van unszimpatikus egyénekkel. Ezek összessége teljesen kiborított. Több hetembe került, mire sikerült a regény végére érnem. Közben persze elolvastam több könyvet is. Az olvasás közben folyamatosan volt bennem egy masszív negatív érzés az egész történet, a szereplők és úgy minden iránt. Mindenki impulzív, mindenki csak hisztizik és aggresszív. Nem tudtam együttérezni senkivel, nem tudtam izgulni senkiért. És ahogy egyre jobban lubickoltam a negatív hangulatban jött a feketeleves. A történet 3/4-énél már éreztem, hogy valami nem oké. Majd a vége előtt pár oldallal borult a bili és minden összeállt. EZ A REGÉNY VALAMI ZSENIÁLIS! Ahogy a helyére kerültek a puzzle darabkáig megértettem mindent, hogy miért is volt végig ennyire rossz érzés ezt a regényt olvasni. Olyannyira, hogy a végén még egy könnycseppet is sikerült elmorzsolnom. Régen volt már egy regény ilyen hatással rám.

A Nélkülük a Kristoffer Bark sorozat első kötete és elmondható, hogy nagyon erősen kezdett. Megismerhetjük a főszereplőket, motivációjukat, vágyaikat és közben kellőképpen bulickolhatunk egy kisváros sötét titkaiban. Hiszen mindenki ismer mindenkit és mindenkinek van egy titka, ami félő, hogyha felszínre kerül, több ember életét is tönkre teheti.