Cserhalmi Dániel: Vadászat
Ma már nagyon sok krimire rásütik a skandináv krimi jelzőt, hátha attól majd könnyebb lesz eladni. Mintha elég lenne egy kis komorság, néhány baljós mondat, némi hideg hangulat, és már mehet is rá a jól csengő címke. Nincs ez másként Cserhalmi Dániel Vadászat című regényénél sem, pedig szerintem ennél a könyvnél ez teljesen felesleges.
Mert a Vadászat annyira erős, annyira saját jogán működő történet, hogy nincs szüksége arra, hogy más országok krimihagyományához mérjük. Ez nem skandináv krimi. Ez ÁVH-regény. És ez bőven elég ahhoz, hogy az olvasó tudja, mire számíthat: hiteles korrajzra, fojtogatóan valóságos nemzeti szégyenre, és arra az ötvenes évekbeli magyar közhangulatra, amelyben a félelem nem vendég volt, hanem lakótárs.
Ez volt a második regényem Cserhalmi Dánieltől. Az első A vörös báró volt, amely már olvasás közben meggyőzött arról, hogy nekem bizony vissza kell mennem a korábbi ÁVH-regényekhez is. Tudjátok, van az a pont, amikor az ember nem egyszerűen elégedetten becsuk egy könyvet, hanem rögtön nézi is, mi van még a szerzőtől. Na, nálam Cserhalmi pontosan ezt érte el.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
1950 nyarán, a Rákosi-korszak kellős közepén bestiális módon meggyilkolt és meggyalázott ÁVH-nyomozóra találnak Budapesten, a Péterfy Sándor utca egyik körfolyosós bérházában. Az ügyben nyomozni kezd a rendőrség – és rendhagyó módon a Péter Gábor vezette rettegett ÁVH is.
Budafokon hamarosan megtalálják a második, hasonlóan kivégzett, államvédelmis holttestét, a nyomozás pedig egyre inkább az áldozatok múltjára, és a koncepciós ügyekben betöltött szerepükre terelődik. Bár már úgy tűnik, hogy Erdei nyomozó és a mellé rendelt Bohák ÁVH-tiszt nyomon vannak, újabb holttestek zavarják össze a szálakat.
Képes lehet a rendőrség és az ÁVH együttes erővel megakadályozni a további gyilkosságokat? Felmenthető-e a tettes, amikor az áldozatok maguk is bűnösek? Egyáltalán mi sülhet ki abból, ha az igazságszolgáltatás a hírhedt terrorszervezet kezébe kerül?
Cserhalmi Dániel negyedik ÁVH-regénye a skandináv krimik világát felidéző, nyomasztóan izgalmas olvasmány a történelmi regények kedvelőinek.
Történet
A Vadászat alaphelyzete első ránézésre klasszikus krimiszituáció: valaki brutális módszerességgel kezdi levadászni az egykori ÁVH-s nyomozókat. A cím tehát nem dísz, hanem pontos leírás. Itt tényleg vadászat zajlik, csak éppen nem erdőben, nem puskával, nem nemes vadra. Hanem emberekre. Olyanokra, akik egykor mások életét törték ketté, és talán azt hitték, a múltjuk már soha nem fog visszaköszönni.
Na és itt jön a csavar: Cserhalmi nem elégszik meg egy egyszerű bosszútörténettel. Pedig abból is lehetne működő krimit írni. Csakhogy a Vadászat ennél sokkal többet akar. A gyilkosságok mögött nemcsak személyes indulatok, hanem egy egész korszak elfojtott mocskai, titkosított aktái és ki nem mondott traumái sorakoznak.
A nyomozás végig követhető és hiteles. Erdei és Bohák nem varázsütésre jutnak előrébb, nem a semmiből rántanak elő megoldásokat, hanem lépésről lépésre dolgoznak. Akták, tanúk, kihallgatások, elhallgatások, gyanús részletek és apró mellékmondatok viszik előre az ügyet. Ez a fajta építkezés nekem nagyon bejött, mert végig azt éreztem, hogy a szerző nem nézi hülyének az olvasót.
"Az elmúlt években megpróbált minél távolabb kerülni az államvédelmi hivataltól, de jól tudta, hogy működnek a dolgok a Sztálin úton, mennyire nem számított a bizonyíték, csak a „szabad akaratból” tett beismerő vallomás."
Karakterek
Erdei az a fajta nyomozó, akit nem azért kedvelünk meg, mert mindent tud, mindenkinél okosabb, és már az első oldalon zsebre teszi az egész ügyet. Hanem azért, mert ember. Fáradt, sebzett, gondolkodó, olykor bizonytalan ember, aki próbálja tenni a dolgát egy olyan világban, ahol a tisztesség nem előny, hanem kockázati tényező.
Bohák, az ÁVH-s nyomozó sokkal kényelmetlenebb figura. Könnyű lett volna egyszerűen ellenszenvesre írni, Cserhalmi viszont ennél ügyesebb. Bohákban van valami nyugtalanító kettősség: képviseli a rendszert, amelytől az embernek feláll a szőr a hátán, közben mégsem lehet egyetlen címkével elintézni. Erdei és Bohák párosa pont ettől működik: nem haverzsaru-dinamika, hanem két eltérő világkép óvatos, feszült összecsiszolódása.
A mellékszereplők közül számomra a két egyetemista fiú története adta az egyik legerősebb érzelmi ütést. Rajtuk keresztül válik igazán világossá, hogy ez a könyv nemcsak bűnökről beszél, hanem életekről, amelyeket darabokra tört a politika. És külön említsük meg Bodza kutyát is, mert megérdemli. Egy ennyire sűrű, nyomasztó történetben kell néhány apró emberi, vagy jelen esetben kutyás pillanat, hogy az olvasó kapjon egy kis levegőt.
Krimi hangulat
A Vadászat hangulata egészen kiváló. Ez az a fajta atmoszféra, ahol az ember nem egyszerűen elképzeli az ötvenes éveket, hanem szinte érzi a levegőben a gyanakvást. A szobákban ott maradnak a ki nem mondott mondatok. Az utcán nem tudni, ki figyel. Egy rossz szó, egy rossz név, egy rossz családi háttér már elég lehet ahhoz, hogy valakinek az élete teljesen más irányt vegyen.
És ezért mondom, hogy nem kell ide a skandináv címke. Nem hideg fjordok adják a nyomasztást, hanem magyar lépcsőházak, irodák, kihallgatószobák, akták, pecsétek, elvtársi mosolyok és félrenézések. Ez nem északi sötétség. Ez a mi sötétségünk. Sokkal kellemetlenebb, mert nem idegen. Nem lehet kényelmes távolságból nézni, hogy „bezzeg ott és akkor”. Ez itt volt. Velünk történt. Magyarországon.
Cserhalmi elképesztően jól bánik a korrajzzal. Nem adatokat akar az olvasó fejéhez vágni, hanem életérzést teremt. Az ÁVH működése, Péter Gábor árnyéka, a politikai nyomás, a vallási és származási kérdések, a hatalom mindennapi jelenléte mind úgy épülnek be a történetbe, hogy közben nem válik tankönyvvé a regény. Ez nagy mutatvány. Mert az ember rengeteg mindent megtud a korszakról, de közben végig egy feszes, fordulatos krimit olvas.
Összefoglaló
A harmadik gyilkosság után a regény érezhetően sebességet vált. Addig is erős, addig is izgalmas, de onnantól kezdve valahogy még élesebb lesz minden. A poros, többszörösen elzárt akták mögül lassan előkerül egy olyan történet, amelyben már nemcsak az a kérdés, ki öl, hanem az is, hogy kiket, miért, és mit tett velük ez az ország, ez a rendszer, ez a korszak.
A lezárásról természetesen nem fogok spoilerezni, mert nem vagyok barbár, de annyit muszáj leírnom: hűha. Tényleg hűha. Cserhalmi olyat húz a végén, amitől egy pillanatra csak ültem, néztem magam elé, és próbáltam feldolgozni, hogy ezt most tényleg meglépte. Meglépte. És milyen jól tette.
A Vadászat számomra egyértelműen bizonyította, hogy Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeivel komolyan számolni kell a magyar történelmi krimik között. Aki vérbeli, hiteles, magyar történelmi krimit keres, annak bátran ajánlom. De még egyszer, csak hogy biztosan átmenjen: ez nem skandináv krimi. Nem kell neki ez a címke. Ez ÁVH-regény. És abból az egyik legerősebb, amit eddig olvastam. Hűha… na, ezért éri meg olvasni.
Cserhalmi Dániel: Vadászat című kiváló regényét keresd az Lira.hu oldalán E-book formátumban is!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalak száma: 464 oldal
Kiadás éve: 2024
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/cserhalmi-daniel-vadaszat