David Baldacci: A szakadék

Travis Devine ebben a részben végre kezd valódi karakterré érni. Bár továbbra is érződik rajta a „Reacher-lite” hatás, Baldacci most először igazán emberi oldalát is megmutatja: bizonytalansággal, múltbéli sebekkel és olyan morális vívódásokkal, amelyek közelebb hozzák őt az olvasóhoz. Nem tökéletes hős, nem legyőzhetetlen gépezet — hanem egy esendő, de eltökélt férfi, aki próbálja helyrehozni azt, amit még lehet.

Alex Silkwell, Jenny húga az egyik legemlékezetesebb új szereplő. Csendes, visszahúzódó művész, aki festményeivel próbálja feldolgozni azt, amire a lelke emlékszik, de az elméje kitörölt. Tizenévesen megerőszakolták. És ez a trauma, amelyről semmit sem tud felidézni, az egész életét átitatja. Alex törékenysége és belső ereje egyszerre döbbenetes: egy olyan karakter, akinek minden megszólalása mögött ott bujkál a kimondatlan fájdalom. A bátyjával, Dak-kal él a régi, a múlt kísértetei által járt családi birtokon, amely ugyanúgy őrzi a titkokat, mint ők ketten. Alex jelenléte hatalmas érzelmi súlyt ad a történetnek, és a traumája sokkal mélyebbre húzza Travis nyomozását, mint azt bárki gondolná.

A helyi rendőrség szereplői — köztük a féltékeny, bizalmatlan nyomozók — tovább erősítik a kisvárosi feszültséget. Mindannyian hús-vér karakterek, akik a saját kis titkaikat és frusztrációikat cipelik. Bár nem mindenki emlékezetes, a kollektív dinamika működik, és jól ellenpontozza Travis idegenségét Putnamban.

Jenny Silkwell — bár már halott, mire a könyv elkezdődik — a történet igazi mozgatórugója. A CIA-ügynök titkos élete, ambíciói és veszélyes titkai a nyomozás minden szálát áthatják, és egyre világosabbá válik: volt bőven ok arra, hogy egyesek féljenek a hazaérkezésétől.