Dougles Preston – Lincoln Child: A végtelen éjszaka városa
Spoiler mentes ajánló
Douglas Preston és Lincoln Child évtizedek óta alkotnak együtt a krimi-thriller műfajban, legismertebb karakterük, Aloysius Pendergast révén. A sorozat 17. része, A végtelen éjszaka városa (City of Endless Night), önmagában is olvasható – legalábbis papíron –, de a regény gyorsan világossá teszi: ez a kötet főként a visszatérő olvasóknak készült.
A regényben New Yorkot egy sorozatgyilkos tartja rettegésben, aki különös módon lefejezi áldozatait. Pendergast FBI-ügynök és régi társa, Vincent D’Agosta nyomozásba kezdenek, miközben a média – különösen egy erőszakos stílusú újságíró – olajat önt a tűzre. A háttérben pedig valami több húzódik meg, mint egyszerű gyilkosságok.
Vincent D’Agosta hadnagyot bízzák meg a brutális gyilkosság felgöngyölítésével, az FBI pedig A. X. L. Pendergast különleges ügynököt küldi a rendőrség segítségére. Ekkor még egyikük sem sejti, mi vár rájuk. Ahogy ugyanis egyre több lefejezett holttestre bukkannak, egy ördögi terv bontakozik ki a szemük előtt – egy eszelős sorozatgyilkos tartja rettegésben New York lakóit, akinek talán az a szándéka, hogy a végtelen éjszaka sötétségét borítsa a városra. Pendergast közben minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkapja élete talán legveszélyesebb ellenfelét. Néha azonban ez sem elég…
Lássuk hát a Végtelen éjszaka városát!
Történet
A könyv nyitánya ígéretes: sötét, sűrű atmoszférával indul, az első gyilkosság egy hirtelen csapás a társadalom elitjére. A tettes módszere brutális, mégsem öncélú – legalábbis elsőre úgy tűnik. A cselekmény kezdetben lendületesen halad, de hamar ismétlődni kezd: újabb és újabb gyilkosságok, kevés nyom, gyorsan lecsapó tettes.
A történet problémája, hogy a krimi nyomozói része nem kínál valódi kihívást az olvasónak. A megfejtés nem lépésről lépésre épül fel, nem a hatóságok következtetései vezetnek el a megoldáshoz – inkább a gyilkos „tálcán” kínálja fel az igazságot. Ez kiábrándító, különösen azoknak, akik logikai vagy pszichológiai nyomozást várnak.
A vége túlírt, a lezárás pedig nem éri el azt a katarzist, amit egy ilyen sötét hangulatú történet megkövetelne. Egy erősebb szerkesztői kéz, feszesebb dramaturgia és mélyebb motivációs rétegek többet kihozhattak volna a sztoriból.
"– Azt mondja, hogy ide kellett jönnie? – firtatta D'Agosta. – Ideküldték? – Igen, a bűneimért. Attól tartok, hogy az Irodán belüli árfolyamom pillanatnyilag erősen csökkenő trendet mutat. Átmenetileg – milyen színpompás kifejezést is szokott használni? – szarban vagyok."
Karakterek
Aloysius Pendergast, excentrikus FBI-ügynök, intelligens, hűvös, titokzatos – de ezek a jellemvonások leginkább csak akkor működnek, ha az olvasó már ismeri őt korábbi kötetekből. Ebben a regényben kevés a karakterépítés, inkább csak „működik a háttérben”, mint egy Sherlock Holmes-i figura.
Vincent D’Agosta a legemberibb karakter a regényben. Két lábbal a földön áll, küzd a rendszerrel, és emberi dilemmái is vannak. Vele lehet a leginkább azonosulni, még ha a történet kevéssé is használja ki a benne rejlő potenciált.
Bryce Harriman, az újságíró, a tipikus „szenzációhajhász”, aki a pánikkeltést és saját hírnevét mindenek fölé helyezi. Inkább karikatúra, mint valódi ember, jelenléte sokszor idegesítő, és túlságosan is szájbarágós médiareprezentációt kapott.
A gyilkos személye – és különösen annak motivációja – nem elég megalapozott ahhoz, hogy valódi drámai súlyt adjon a végkifejletnek. A karakter döntései sokszor logikátlanok, ami csökkenti az érzelmi hatást.
Krimi hangulat
A regény atmoszférája sötét, komor, nyomasztó – és ez jól is áll neki. A gyilkosságok brutálisak, de nem túlzó módon ábrázoltak. A gond ott kezdődik, hogy az erőszak túl gyakori, de nincs mögötte valódi mélység. Egy ponton túl inkább repetitív, mint feszült.
A média és a közvélemény manipulációja, valamint a „Hiúságok máglyája” párhuzam érdekes lehetne – ha lenne rá tér. De egy ilyen rövid kötetben ez a szál kidolgozatlan marad. A „megtisztulás” és vagyonégetés motívuma hiteltelennek hat a kontextusban, így elvész a társadalomkritikai töltet.
A végtelen éjszaka városa egy sötét hangulatú, ígéretesen induló thriller, amely végül nem teljesíti be a saját lehetőségeit. Az új olvasók számára túl kevés fogódzót ad, a régieknek pedig talán túl sok ismerős panelt ismétel. A karakterek közül leginkább D’Agosta marad emlékezetes, Pendergast ezúttal háttérbe szorul.
A krimi szál logikátlan, a végső leszámolás túlírt, a társadalomkritika felszínes. Az erőszak jelen van, de a mélység elmarad. Mindezek ellenére nem olvashatatlan könyv – csak nem is maradandó. Egy háromcsillagos olvasmány: kellemesen sötét, de érzelmileg üres.
Ajánlott azoknak, akik már régóta követik Pendergast kalandjait, vagy szeretnének egy sötét hangulatú, gyorsan olvasható krimit – de nem ajánlott első olvasmánynak a sorozatból, és azoknak sem, akik mély, logikailag precíz nyomozást keresnek.
Dougles Preston – Lincoln Child: A végtelen éjszaka városa című regényét keresd a Líra.hu oldalán E-book formátumban is!
Értékelés
Történet: 5/10
Karakterek: 6/10
Krimi hangulat: 6/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 334 oldal
Kiadás éve: 2019
Fordító: Rácz Péter
Kép forrás: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-vegtelen-ejszaka-varosa