Dougles Preston – Lincoln Child: Halotti versek
Spoiler mentes ajánló
Ritka az a pillanat, amikor egy hosszú, ikonikus sorozat egy késői darabja képes fellobbantani a lelkesedést — de a Halotti versek pontosan ilyen élmény volt számomra. A Végtelen éjszaka városa után kissé félve kezdtem bele, hiszen ott nem igazán találtam rá arra a Pendergastra, akit mindenki annyira imád. Most viszont minden a helyére került: ez a kötet egyszerre elegáns, brutális, romantikusan melankolikus és hajszálpontos krimi, amely végre megmutatta, miért rajonganak érte világszerte. És ami a legjobb: olvasás közben azon kaptam magam, hogy hatalmas lendülettel keresem a korábbi köteteket, hogy azokat is elolvassam.
Pendergastot és társát, Coldmoon ügynököt Miami Beachbe rendelik, ahol az elkövetési módból ítélve egy vérszomjas pszichopata garázdálkodik: az áldozatok szívét kivágja, és egy rejtélyes, kézírásos levél kíséretében a helyi sírok egyikére helyezi. A kiválasztott síremlékek mindegyikében egykor öngyilkosságot elkövető nők nyugszanak.
Pendergast nem mindennapi módszereivel egyhamar kapcsolatot talál az esetek között. A brutális új bűncselekmények csak a felszín; a mélyben egy összeesküvés évtizedek óta szedi az áldozatait. Vajon sikerül véget vetnie a gyilkosságsorozatnak?
Lássuk hát a Halotti verseket!
Történet
A cselekmény magja egy szívbemarkolóan morbid motívum: a gyilkos kivágja áldozatai szívét, majd régi, öngyilkos nők sírjaira helyezi őket, kézzel írt versek kíséretében. A megoldás ennek megfelelően nem egyszerű “ki tette?” típusú rejtély: ez egy mély, tragikus történet, amelyben múltbéli titkok, eltorzult érzelmek és egy lassan kibontakozó összeesküvés kötik össze a szálakat.
A nyomozás minden lépése gondosan, feszesen épül egymásra. A boncolások kifejezetten részletesek és izgalmasak — pont annyira, hogy egy kicsit borzongjunk, de közben teljesen átadjuk magunkat a nyomozás logikájának. A regény egyszerre romantikus (a maga sötét, komor értelmében), brutális és meglepően érzelmes. Minden információ időben érkezik, és a végső összekapcsolódás tényleg katartikus: úgy éreztem, valami egészen szép, zseniálisan megkomponált történet áll össze a végére.
"– Meg fogja tanulni, ha esetleg még nem tanulta volna meg, hogy a parancsmegtagadás az életben nem csupán szükséges, hanem néha még serkentően is hat az emberre."
Karakterek
A. X. L. Pendergast ebben a részben egyszerűen ragyog. Továbbra is túlzottan elitista, de mégsem távoli, hanem pont az a különc és elegáns figura, akinek minden megszólalása öröm. Az, hogy valójában most ismertem meg igazán, sokat elmond az előző kötet fogadtatásáról — de végre megértettem, miért rajonganak érte a rajongók. Hidegvére, éleslátása és a néha már-már költői csendjei most különösen jól működnek.
Coldmoon most jelenik meg először, és ez hatalmas erőssége a kötetnek. Lényegesen emberibb, hétköznapibb és humorosabb figura. Új lendületet ad a Pendergast-mítosznak. A két karakter közti kontraszt zseniális: Pendergast elegáns és szoborszerű, Coldmoon földközeli, szarkasztikus és melegszívű.
A kettejük közti dinamika pont annyira friss és szerethető, hogy új energiát adjon a sorozatnak — és őszintén: már most várom, hogyan fejlődik a kapcsolatuk a következő részekben, ha fog egyáltalán.
A mellékszereplők — a nyugdíjas pszichológustól a boncolóorvosig — mind élnek és lélegeznek, és mind hozzátettek a történethez. Egyikük sem volt felesleges elem, ami különösen ritka egy ilyen összetett krimiben.
Krimi hangulat
A Halotti versek légköre egyszerre elegáns és dermesztő. A versek, a sírok, a Miami Beach hullámzó, forró-nyirkos levegője, a lovecrafti hangulatot idéző melankolikus tengerpart mind-mind kiemelik a történetet a szokványos FBI-thrillerek sokaságából. Brutális gyilkosságok, komor és romantikus motívumok, lassan épülő paranoia és zsigeri feszültség kombinációja adja azt a sajátos atmoszférát, amelyet csak kevés krimi tud megteremteni.
És ami különösen tetszett: ez a rész nem akar mindenáron sokkolni. Amikor brutális, akkor annak megvan a miértje; amikor érzelmes, akkor tényleg az; amikor lassú, az csak azért van, hogy felépítse a következő nagy lépést. Nincs üresjárat — minden jelenet a rejtélyt gyarapítja.
A Halotti versek egy meglepően mély, elegáns és végig izgalmas krimi, amely egyszerre romantikus, kegyetlen és szívszorító. A karakterek végre teljes pompájukban jelennek meg, a történet okos és egyedülállóan felépített, a krimi hangulat pedig magába szippantja az embert.
Ha valaki hozzám hasonlóan a Végtelen éjszaka városa után bizonytalan volt, érdemes ismét bizalmat szavazni a szerzőpárosnak — mert ez a rész minden szempontból azt mutatja, hogy Pendergast még mindig képes lenyűgözni. Én pedig soha ilyen lelkesedéssel nem kezdtem el visszafelé vadászni egy sorozat köteteit.
Dougles Preston – Lincoln Child: Halotti versek című kiváló regényét keresd a Moly.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 336 oldal
Kiadás éve: 2020
Fordító: Kajsza Krisztina
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/douglas-preston-lincoln-child-halotti-versek