Történetünk Os-ban játszódik, és a konfliktus középpontjában egy Birodalomnak nevezett (az Opgard fivérek apja hívta így a birtokukat) hegyi birtok pulzál a múlt kísérteteivel karöltve. Érdekes volt oldalról oldalra figyelni, miként bontakozik ki ez a mély, érzelmieg megrendítő történet. Bár az elején lassabban haladt, mint az autósor egy forgalmas délután Pest központjában, mégis a legvégén úgy éreztem, minden egyes kis megállónak, csöndes-nyugodt járatnak fontos szerep jutott. Függetlenül attól, hogy az most a történet fő szállát erősítette, vagy csak egyszerűen mellékes volt. Le kell szögezni, hogy még a mellék szálak is annyira összefonódtak a fő történéssel, hogy biztos vagyok benne, ha egyes események nem úgy alakultak volna ahogy, a történet sem úgy ért véget volna, mint ahogy vége lett.

 

És vajon hogyan is ért véget pontosan? Happy Enddel? Szomorú befejezéssel?

A könyv levégén egyetlen érzés kerített hatalmába, amiben a könyv utolsó mondata meg is erősített: Teljesen mindegy, hogy ki, hogyan, miért, hol és hogy öl meg valakit. Hogy hova kerülnek a hullák, hogy a hotel felépül-e. Mindennek a végén a nap úgyis lefog bukni a horizont mögé, majd ismét fel fog kelni, a madarak fészket, majd tojást raknak és hangosan énekelve jelzik a világnak, hogy minden a legnagyobb rendben és semmi nem számít igazán.