Nesbø karakterábrázolása mindig is erőssége volt, és a Vérhold sem kivétel. Bár a főszereplők többsége már jól ismert és kiforrott figura, a szerző ismét elmélyül a múltjukban, így a történet azok számára is érthető, akik ezzel a könyvvel kezdik meg Harry Hole kalandjait.

Harry maradt, aki volt: a bűntudat és az önpusztítás kettősében vergődő nyomozó, akinek zsenialitása azonban sosem kopik meg. Miközben ő maga nem sokat változik, a körülötte lévő karakterek annál dinamikusabb fejlődést mutatnak.

Katrine Bratt, Mikael Bellman és a régi csapattagok – Ståle Aune, Øystein Eikeland és Truls Berntsen – ismét jelentős szerepet kapnak. Külön öröm látni, hogy Truls, aki korábban Harry ellen dolgozott, most a bizalmasa és társa lesz a nyomozásban. Ez a dinamika frissességet ad a cselekménynek, miközben megőrzi a sorozat megszokott hangulatát.

Nem mindenki éli túl a történetet – és bár spoiler nélkül nehéz beszélni erről, az érzelmi hatás tagadhatatlan. Nesbø ismét emlékezteti az olvasót, hogy a valódi veszteség és fájdalom nem kerülhető el, még a legsötétebb krimikben sem.