N. Nagy Zoltán: Fekete labirintus
Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elindul egy sorozat vagy egy egész univerzum, és az első rész után a folytatások már csak próbálnak felkapaszkodni annak a szintjére. Rengeteg írónál látni ezt. N. Nagy Zoltánnál viszont valami egészen más történik. A Keselyű-univerzum immár ötödik regényénél járunk, és Zoltán nemcsak hogy folyamatosan emeli azt a bizonyos lécet, de láthatóan élvezi is, hogy újra és újra átugorja.
Egyre inkább azt érzem, hogy N. Nagy Zoltán a kortárs magyar krimiirodalom zászlóshajójának kapitánya. Nemcsak azért, mert elképesztő magabiztossággal mozog a műfajban, hanem azért is, mert könyvről könyvre képes megmutatni, hogy a hazai krimi bizony fel tud nőni a nemzetközi mezőny legjobbjaihoz is.
A Fekete labirintus közvetlen folytatása a tavalyi Lelkek őrzőjének, de önállóan is tökéletesen érthető. Mégis azt mondom, hogy aki az igazi „hűha-élményre” hajt, az kezdje a Keselyűvel, és haladjon szépen sorban. Mert azok az apró utalások, visszatérő karakterek és régi sebek, amelyek itt újra előkerülnek, csak így tudnak igazán nagyot szólni.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
1984-ben kutyák tépnek szét egy fiút egy Nógrád megyei faluban. A tragédia után a faluban mindenki hallgat. Mintha a történtek soha nem is léteztek volna.
2024-ben Gálfi Csaba rendőr alezredes és kis csapata szorult helyzetben van. Az újonnan létrehozott alosztályukat belső vizsgálat fenyegeti, és alig néhány napjuk maradt arra, hogy eredményt mutassanak fel. Egy tíz évvel korábbi, rejtélyes ügyben nyomoznak: Törőcsik Zsolt rendőrnyomozó halálát sokáig öngyilkosságnak hitték, ám a boncolás után kiderült, hogy valójában gyilkosság történt.
Ahogy az akták mélyére ásnak, egy nyugtalanító mintázat rajzolódik ki előttük. Régi eltűnések, megmagyarázhatatlan nyomok, és egy legendásnak hitt elkövető alakja bukkan fel újra és újra – egy fantomé, akinek az áldozatait soha nem találták meg.
A nyomozás azonban egy helyben topog. A szálak zsákutcába vezetnek, a bizonyítékok eltűntek, és mintha valaki minden lépésüket figyelné.
Mit rejt a bánya sötétje és a metró alagútja?
Vajon a fiú csontjait őrzik a fekete fa gyökerei?
Ahhoz, hogy sikerrel járjon, Gálfinak nemcsak a gyilkos útvesztőjéből kell kijutnia, hanem a saját múltjának démonokkal teli labirintusából is. És könnyen lehet, hogy a kijáratnál valaki már vár rá.
N. Nagy Zoltán eredeti végzettsége szerint közgazdász, de már fiatalkora óta kutatja a magyar kriminalisztika rejtélyes ügyeit. A korábban nyomozóként is dolgozó szerző írásaiban a rendőrség és a hatóságok munkájának valósághű ábrázolására törekszik.
Történet
A történet ismét zseniális. Egyszerre hátborzongató, összetett és fájdalmasan hiteles. Az egyik legnagyobb erőssége, hogy sosem akar olcsó trükkökkel sokkolni. A nyomozás lépésről lépésre épül fel, a különböző idősíkok, a régi ügyek és a jelen eseményei pedig fokozatosan állnak össze egyetlen nagy egésszé.
És ami talán még ennél is fontosabb: végig érződik, hogy ezt a regényt elképesztő mennyiségű kutatómunka előzte meg. Ahogy korábban is, a rendőri munka ábrázolása hiteles, logikus és életszerű. Nincsenek csodamegoldások vagy hollywoodi zsenik, akik egyetlen megérzésből megfejtik az ügyet. Itt valódi nyomozás folyik, és pontosan ettől működik ennyire jól.
Ráadásul a József Attila-idézetek és a mögöttük meghúzódó irodalmi játékok egészen különleges ízt adnak a történetnek. Nem pusztán díszítőelemek, hanem a nyomozás szerves részei, amitől a Fekete labirintus egyszerre válik intelligens és rendkívül szórakoztató krimivé.
"– Tudják, mi a legfurcsább az egészben?… Az, hogy Jancsi szerint rég nincs ott a gyerek a fa alatt. Évekkel ezelőtt kiásta magát."
Karakterek
Ami azonban igazán életre kelti a regényt, azok a szereplők. Gálfi Csaba továbbra is az egyik legkedvelhetőbb nyomozó a magyar krimiirodalomban. Nem szuperhős, nem tévedhetetlen zseni, hanem hús-vér ember, akinek ugyanúgy megvannak a maga démonai és múltbéli sebei.
És tulajdonképpen ez igaz az egész szereplőgárdára. N. Nagy Zoltán karakterei nem bábuk, akiket a cselekmény ide-oda tologat. Élnek, lélegeznek, hibáznak, vitatkoznak és olykor egészen váratlan döntéseket hoznak. Ettől lesz az egész regény annyira emberi.
Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy nem egyszerűen egy történetet követek, hanem szinte ott ülök Gálfiék mellett, és velük együtt próbálom összerakni a kirakós darabjait.
Krimi hangulat
Budapest nyüzsgő forgataga, a múlt árnyai, az eltűnt bizonyítékok, a legendák és a sötét titkok olyan atmoszférát teremtenek, amely folyamatosan ott ül az ember mellkasán. Az a fajta nyomasztó érzés, amitől egyszerűen muszáj még egy fejezetet elolvasni.
A Fekete labirintus pontosan azt a fajta komor, mégis elegáns hangulatot hozza, amit a legjobb skandináv krimikben szeretek. Csak éppen itt minden fájdalmasan ismerős, magyar és valóságos. És talán ettől tud még jobban hatni.
Összefoglaló
Őszintén szólva már kezdem feladni, hogy megjósoljam, meddig lehet még emelni ezt a színvonalat. Öt könyv után ugyanis azt kell mondanom, hogy N. Nagy Zoltán nemcsak túlszárnyalta a Babits-gyilkosságok trilógiáját, de a Lelkek őrzője után ismét képes volt magasabb szintre lépni.
A Fekete labirintus egyszerre intelligens, hátborzongató, hiteles és elképesztően olvasmányos. Egy olyan regény, amely ismét bebizonyítja, hogy a magyar krimi aranykorát éli, és ennek az egyik legfontosabb alakja kétségkívül N. Nagy Zoltán.
És ha valaki megkérdezné tőlem, ki áll jelenleg a kortárs magyar krimiirodalom élén, azt hiszem, gondolkodás nélkül ugyanazt válaszolnám: N. Nagy Zoltán. A zászlóshajó kapitánya.
N. Nagy Zoltán: Fekete labirintus című kiváló regényét keresd a Lira.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalak száma: 416 oldal
Kiadás éve: 2026
Kép forrás: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/fekete-labirintus-1