Håkan Nesser 1950. február 21-én született a svédországi Kumla városában, Örebro megyében. Pályafutását tanárként kezdte, és egészen 1998-ig Uppsalában tanított, mielőtt főállású író lett. Életének későbbi szakaszában feleségével – aki pszichiáter – több országban is élt: egy ideig New Yorkban, majd Londonban, később pedig visszaköltöztek Svédországba. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, és mára a kortárs skandináv krimiirodalom egyik meghatározó alakjává vált.
Írói hírnevét elsősorban bűnügyi regényeivel alapozta meg. Két legismertebb sorozata a Van Veeteren felügyelőről, illetve Gunnar Barbarotti nyomozóról szóló könyvfolyam. Műveire jellemző a filozofikus hangvétel, a lélektani mélység és a lassan kibontakozó, intellektuális nyomozás. Regényeiben gyakran fiktív helyszíneket használ, amelyek mégis erősen emlékeztetnek a skandináv valóságra. Könyveit több mint húsz nyelvre fordították le, és több művét filmre, illetve televíziós sorozattá is adaptálták.
A gonosz arcai sorozat
A Van Veeteren-sorozat középpontjában a zárkózott, ironikus és filozofikus alkatú Van Veeteren felügyelő áll, aki különös alapossággal és intellektuális kíváncsisággal vizsgálja a legsúlyosabb bűnügyeket. A történetekben a gyilkosságok és rejtélyek felderítése mellett hangsúlyos szerepet kap az emberi lélek feltérképezése: a bűntudat, a hazugság, a véletlen és a sors kérdései rendre mélyebb rétegeket tárnak fel, mint maga a bűntény. A sorozat ereje a lassan kibontakozó feszültségben és a morális dilemmákban rejlik, miközben a főhős személyisége – később a rendőri pályát elhagyva is – végig meghatározó szellemi középpontja marad a történeteknek.