Thomas Enger & Johana Gustawsson: Idegen vér
Thomas Enger és Johana Gustawsson Idegen vér című regénye nagyon-nagyon ígéretesen indult. Volt benne fájdalom, volt lelke, voltak érzések, mélységek, és akadtak kifejezetten erős jelenetek is. Az alaphelyzet ráadásul abszolút működőképes: egy gyászoló, múltjába kapaszkodó pszichológus, egy brutális kettős gyilkosság, egy régi eltűnés, és az a kínzó kérdés, hogy a jelen bűne vajon összefügg-e a hét évvel korábbi tragédiával.
Alapvetően azt mondanám, hogy tetszett. De nem tudom ezt ilyen egyszerűen kijelenteni. Mert miközben éreztem benne a lehetőséget, végig ott motoszkált bennem az a kellemetlen gondolat, hogy ez a könyv mintha egy nagy skandináv krimis ötletládából készült volna. Bedobták a gyászt, a sötét titkokat, a kamasztragédiát, a rendőrségi gyanúsítottat, a személyes érintettséget, a traumákat, jól összerázták, aztán találomra kihúztak belőle néhány jelenetet. Csak hát ettől nem zseniális lett a krimi, hanem inkább kusza, mint a bolognai szósz alatt tekergőző spagetti tészta.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Az oslói rendőrség tanácsadójának, Kari Vossnak a magánélete romokban hever. Fia, Vetle hét évvel korábban eltűnt a kilencedik születésnapján, és a férje is meghalt. A testbeszéd és az emlékezet kutatásával foglalkozó pszichológus a munkájába temetkezik, hogy ne kelljen szembenéznie a fájdalmával.
Ez mindaddig sikerül is neki, amíg kegyetlenül meg nem gyilkolnak két tizenhat éves lányt egy Oslo melletti kisvárosban. A rendőrség gyorsan előáll egy gyanúsítottal, Jesperrel, a lányok iskolatársával. Kari számára hamar személyessé válik az ügy, hiszen Jesper a fia legjobb barátja volt, ráadásul együtt töltötték azt a napot, amikor Vetlének nyoma veszett.
Kari a szakmai és személyes tapasztalatai alapján meg van győződve Jesper ártatlanságáról, még akkor is, ha a bizonyítékok mást mutatnak. Minden elővigyázatosságot félretéve sorra felkeresi az áldozatok barátait és azok szüleit, és egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy hazugságok és múltbeli titkok szövevényes hálójába került. Amikor pedig még mélyebbre ás, már azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a lányok meggyilkolása és a fia eltűnése összefügg…
Történet
A történet középpontjában Kari Voss áll, az oslói rendőrség tanácsadója, aki testbeszéddel és emlékezettel foglalkozó pszichológusként próbálja eltartani magát. A fia, Vetle hét évvel korábban eltűnt, a férje meghalt (de ő mintha nem is lenne fontos a történet szempontjából, szinte semmi szó nem esik róla), ő pedig a munkába kapaszkodik, mert valamibe muszáj. Amikor két tizenhat éves lányt brutálisan meggyilkolnak, a rendőrség gyorsan előáll egy gyanúsítottal, Jesperrel, aki ráadásul Kari eltűnt fiának legjobb barátja volt. Ez már önmagában elég erős alap egy sötét, lélektani krimihez.
A gondom nem is az alapötlettel volt, hanem azzal, ahogyan a történet sokszor szétforgácsolódott. Túl soknak éreztem a felesleges csavarokat, amelyek nem vitték előre a cselekményt, csak mintha azért kerültek volna bele, hogy minden jelenetben legyen legalább három „hűha-pillanat”. Dehát a krimi nem attól lesz jó, hogy állandóan fordul egyet maga körül. Néha pont az működik jobban, amikor hagyjuk a nyomozást lélegezni, és nem akarunk minden második ajtó mögé újabb titkot tuszkolni.
"Tudja, hogy megy ez: az emberek mindig azt mondják, hogy nincs füst tűz nélkül. Főleg most, amikor a pletykák úgy terjednek a közösségi médiában, mint a pestis."
Karakterek
Kari Vossban rengeteg lehetőség lett volna (de még van!). Egy gyászoló anya, aki szakemberként mások rezdüléseit elemzi, közben a saját emlékeivel sem tud békében együtt élni. Mégis sokszor azt éreztem, hogy a karakter nem természetesen működik, hanem mindig épp arra mozdul, amerre a következő fordulatnak szüksége van rá (lásd például: biciklis jelenet). Ettől néha nem hús-vér embernek tűnt, hanem egy eszköznek, akivel tovább lehet rángatni a cselekményt.
A mellékszereplőknél is voltak jó ötletek, de a viselkedésük időnként teljesen életidegennek hatott. Mintha bizonyos jelenetek nem abból következtek volna, amit addig megtudtunk róluk, hanem abból, hogy a történetnek éppen kellett egy újabb konfliktus, újabb családi vagy baráti pillanat, újabb érzelmi kitérő. Sokkal jobban szeretem azokat a krimiket, ahol a rendőrségi nyomozás szemszögéből követjük végig az eseményeket. Én többet olvastam volna a tényleges nyomozásról, és kevesebbet a családi-baráti estékről, ottalvásokról és mellékesnek érződő magánéleti körökről.
Krimi hangulat
Az Idegen vér hangulata alapvetően működik. Sötét, fájdalmas, nyugtalanító, és vannak pillanatai, amikor tényleg megmutatja, milyen erős ez a történet. A gyász, az emlékezés bizonytalansága, a kamaszvilág kegyetlensége és a családok mögött rejtőző titkok mind olyan témák, amelyek nagyon jól illenek a skandináv krimi világához. Amikor ezek összeállnak, akkor a regény tényleg képes hatni.
Csakhogy sokszor éppen a túlpakoltság gyengíti ezt a hangulatot. Ahelyett, hogy a nyomasztás szépen, fokozatosan rakódna az olvasóra, néha úgy éreztem, egyszerre zúdul rám minden: trauma, titok, támadás, bicikli, családi dráma, társadalmi kérdés, bicikli, újabb gyanús részlet, ja és bicikli, erdei faház. Ráadásul a cím szerintem kifejezetten szerencsétlen választás, mert akkor spoiler, mint a Machu Picchu. Amint megjelent a gyilkos karaktere, gyakorlatilag azonnal tudtam, hogy ő lesz az.
Összefoglaló
Értem a hype-ot az Idegen vér körül. Tényleg értem. Van benne potenciál, vannak erős jelenetei, és egyértelműen látszik, hogy Enger és Gustawsson egy nagyívű, sötét, lélektani skandináv krimisorozatot akartak elindítani. Kari Voss figurájában is ott van a lehetőség, ahogy az emlékezet, a trauma és a bűnügy összekapcsolása is izgalmas irány lehetne.
De nálam ez az első rész még nem állt össze igazán. Nem rossz könyv, sőt, a gyengébb krimik mezőnyéből simán kiemelkedik, csak közben végig azt éreztem, hogy sokkal jobb is lehetett volna. Kevesebb felesleges csavar, több valódi nyomozás, természetesebb karakterreakciók és feszesebb történetmesélés kellett volna hozzá. Szóval igen: jó lesz ez. Csak még dolgozni kell a történetmesélésen és a karakteralkotáson. A folytatásra azért kíváncsi vagyok, mert az alapanyag megvan és nagyon ígéretes. Csak legközelebb remélem, nem a skandináv krimik nagy közös turmixgépéből öntik ki a sztorit.
Thomas Enger & Johana Gustawsson: Idegen vér című regényét keresd a Hellokonyvek.hu oldalán!
Értékelés
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Krimi hangulat: 8/10
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalak száma: 352 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Rózsás Dani
Kép forrás: https://www.hellokonyvek.hu/idegen-ver