Thomas Harris: Cari Mora

A Cari Mora cselekménye alapvetően egy klasszikus thriller-alapszituációra épül: valahol, valami el van rejtve, és több, veszélyes figura verseng érte, miközben egy kívülállónak tűnő főhős sodródik (vagy épp belesétál) az események sűrűjébe. Ebben az esetben ez az elrejtett kincs egy gigantikus, 25 millió dollárnyi aranykészlet, amit egykor a hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar rejtett el egy régi ház pincéje alá – éppen Miamiban.

A házat jelenleg egy fiatal nő, Cari Mora gondozza, aki papírok nélkül él az Egyesült Államokban, és folyamatosan attól tart, hogy kiutasítják az országból. Napközben állatmenhelyen dolgozik, éjjelente különféle kisebb-nagyobb munkákból él. Katonai múltja van Kolumbiában – gyerekként kényszerítették, hogy gerillaként harcoljon. Ez a háttér segít megmagyarázni, miért képes túlélni és harcolni, de ahogy a könyv második idősíkjaiban – rövid, visszaemlékezések formájában – megismerjük a fiatalkori Carit, úgy érezhetjük: ez az elem nem igazán illeszkedik szervesen a jelenbeli történésekhez. Színesíti a karaktert, de a cselekményre nem gyakorol mélyreható hatást, inkább csak információ, mint valódi drámai háttér.

A másik főszereplő, Hans-Peter Schneider, egy különösen nyugtalanító figura. Embereket rabol, embereken kísérletezik, nőket csempész, testeket árverez. A könyv elején már látjuk őt „munkában”, és gyorsan nyilvánvalóvá válik: ő nem szimplán gonosz, hanem rideg, funkcionális és szadista. Hans-Peter is tud a kincsről, és elindít egy jól felszerelt csapatot, hogy megszerezzék az aranyat. Mindezt úgy, hogy közben Carira is felfigyel – nemcsak mint akadályra, hanem mint potenciális „áru”-ra.

A regény ezután egyfajta macska-egér játékba csap át, de nem a klasszikus értelemben. A feszültség nem mindig a cselekmény sodrásából, hanem inkább a folyamatos fenyegetettség érzéséből fakad. A baj ott van minden sarokban – és még ha néha nem is történik „semmi”, tudjuk, hogy valami készül.

Ami azonban zavaró lehet az olvasó számára, hogy Harris gyakran elidőzik olyan részleteken, amelyek nem viszik előre a cselekményt. Például van egy hosszabb szakasz, ahol Cari madarat fog – ez ugyan árnyalja a karakter személyiségét, megmutatja az állatokhoz való viszonyát, de teljes oldalakat vesz el egy olyan történetben, ahol közben gyilkosságok zajlanak a háttérben. Ezek a gyilkosságok – amelyek elvileg a regény csúcspontjai lehetnének – gyakran csak néhány sorban vannak elintézve. Például egy kulcsfontosságú szereplő halála alig kap pár mondatot, míg egy kávéfőzés vagy egy madáretetés hosszú bekezdésekig tart.

A tempó emiatt ingadozó: néha siet, néha túlzottan lelassul. Az akciódús jelenetek hirtelenek, sokszor már-már túl tömörek, és bár egyes részek valóban mesterien feszültek, a könyv nem mindig tartja meg ezt a szintet.