A Goldstein története egyszerre mozog több síkon, sőt, több szálon, amelyek fokozatosan fonódnak össze. A címadó Abraham Goldstein, az amerikai gengszter Berlinbe érkezik, és már puszta jelenléte is fenyegetést jelent a város amúgy is képlékeny és veszélyes alvilágára. Goldstein figurája körül végig ott lebeg a rejtély és a fenyegetés, mégsem válik tipikus „rosszfiúvá”, sőt, Kutscher gondoskodik róla, hogy árnyalt és érdekes karakter legyen.

A középpontban természetesen ismét Gereon Rath, a bátor, de saját démonjaival küzdő nyomozó áll, aki egyszerre próbálja kézben tartani a Goldstein ügyet, miközben Berlin rendőrségén belüli hatalmi harcokkal és saját magánéleti problémáival is szembe kell néznie. Charlotte Ritter, a már jól ismert, okos és merész fiatal nő, aki a rendőrségen szeretne előrébb jutni, ezúttal is meghatározó szereplő, és kapcsolatuk Gereonnal folyamatos feszültségek között hullámzik.

A regény egyik legerősebb vonulata a háttérben megbúvó politikai és társadalmi erjedés, amely a nácizmus erősödésének előszelét hozza. Az alvilág ügyei, a zsidóüldözés első jelei, a politikai szélsőségek növekedése, a gazdasági válság mind olyan tényezők, amelyek a szereplők életét közvetlenül is befolyásolják, s amelyek még izgalmasabbá és hitelesebbé teszik a cselekményt.

Bár a regény szerteágazó, és néha talán túl részletes is, mégis ez adja meg azt a mélységet, ami miatt a végén, amikor a szálak lassan összefutnak, az olvasó úgy érzi, valóban egy hatalmas kirakós darabjait rakta ki. A háttérben pedig ott kúszik elő egy titokzatos, veszélyes szervezet, amelynek kiléte és céljai egészen a végéig rejtve maradnak — bár talán érdemes lett volna még több „sötét alakos”, sejtelmes jelenetet is kapnunk.