Ingar Johnsrud: Követők
Erős idegzetű krimiolvasónak vallom magam. Nem nagyon szoktam megbotránkozni a könyvekben, a gyomorforgató jelenetek sem szoktak különösebben kizökkenteni, sőt, általában pont azokat a sötétebb, nyomasztóbb történeteket keresem, amelyek nem bánnak kesztyűs kézzel az olvasóval. Na, ehhez képest Ingar Johnsrud Követők című regénye rendesen megtépázott. Nemcsak a tűréshatáromat piszkálta meg, hanem lelkileg is tacsra vágott.
Johnsrud eddig teljesen ismeretlen szerző volt számomra, de amikor rátaláltam a trilógiára, azonnal beszereztem mindhárom részt. Az első könyv után pedig csak azt tudom mondani: rettentően jól tettem. Egy eddig számomra rejtőzködő unikumra bukkantam a múlt elfeledett könyvespolcain. Hiába a Követők az első magyarul megjelent regénye, az írásmódja már itt lehengerlő: olvasmányos, gördülékeny, megbotránkoztató, részletes, hihető, realisztikus és félelmetes.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában?
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között?
Ingar Johnsurd első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.
Történet
A történet Oslóban indul, ahol Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben kezd nyomozni: egy politikus lánya tűnik el, aki az Isten Fénye nevű szekta tagjaként élt. Az ügy azonban hamar brutális fordulatot vesz, amikor a közösség több tagját lemészárolják, az eltűnt nő viszont nincs a halottak között. Innen pedig Johnsrud olyan irányba viszi a történetet, ahol már nemcsak egy eltűnt emberről, hanem szektákról, titkos laborokról, politikáról, eltemetett bűnökről és egy sokkal nagyobb, sokkal mocskosabb háttérről beszélünk.
A múltbéli szál legalább ennyire erős, sőt, számomra talán ez volt a regény legdurvább része. A Bécsi Testvériség, a fajkutatás, a háborús kísérletek és az évtizedeken át húzódó sötét örökség nem egyszerű háttérmagyarázat, hanem a történet egyik legfontosabb érzelmi és erkölcsi magja. Ráadásul ez a szál nem kap teljes lezárást, így végig ott marad az emberben az érzés, hogy ez a mocsok még csak most kezd igazán felszínre törni. Apaként olvasni is nehéz volt, kislányos apaként viszont helyenként szinte gyomorszájon vágott. A múltbéli vonal egyik szereplőjének, a lányának a sorsa egyszerűen brutális lelki teher volt.
"Brinch professzor erősen elhivatott volt a degeneráció kérdésében. Sok fajkutató úgy véli, hogy a modern idők gyógyszerei nagyon sok beteg embert tartanak életben, Ők azok, akik Darwin szerint veszíteni fognak a versenyben, egy jobban alkalmazkodó egyed ellen. De ahelyett, hogy kihalnának, sokasodnak. Szaporodnak. A professzor felfogása szerint az örökítőanyag ilyen eltorzulása ártalmas az emberi faj számára."
Karakterek
A karakterek eszméletlenül élethűre sikerültek. Borzasztóan sok szereplő jelenik meg a regényben, és ez simán káoszba fulladhatott volna, de Johnsrud valahogy még azokba is életet lehel, akik csak kevés időt kapnak. Néhány karakter annyi életjelet sugároz magából pár oldal alatt, hogy azzal meg lehetne állítani egy zombi apokalipszist. Fredrik Beier nem egy szeretgetnivaló, napfényes főhős, hanem sérült, komor, magával és a világgal is küzdő ember, pont olyan, amilyet egy ilyen történet elbír.
Kafa Iqbal különösen izgalmas ellenpontja Beiernek, és remélem, a további részekben még több teret kap majd. De akinek külön díj jár, az az elkövető, ez a testileg-lelkileg eltorzult szörnyeteg. Ritka manapság az olyan krimi, ahol a gonosz ennyire fizikailag is jelen van, nemcsak elméletben, nemcsak pszichológiai magyarázatként, hanem valódi, hús-vér fenyegetésként. Utoljára Anders de la Motte Üvegemberénél éreztem hasonlóan erősnek ezt a fajta torz, beteg, szinte már rémálomszerű jelenlétet. És itt ez nagyon működött.
Krimi hangulat
A Követők igazi sötét, nyomasztó, idegőrlő skandináv krimi. Nem az a fajta, amelyik csak rátesz pár komor jelenetet a történetre, aztán elvárja, hogy majd ettől borzongjunk. Itt a hangulat a csontokig megy. A szekta, az erdei elszigeteltség, a titkos labor, a háborús múlt, a politikai háttér és az emberi elvakultság együtt olyan sűrű atmoszférát teremtenek, amelyből néha jó lett volna feljönni levegőért.
És közben a könyv nemcsak ijesztget, hanem nagyon kellemetlen kérdéseket is feltesz. Felsőbbrendűség, fanatizmus, fajelmélet, vallási megszállottság, emberkísérletek, biológiai fenyegetések – van itt minden, amitől az embernek ökölbe szorul a gyomra. De a legfélelmetesebb mégsem az, hogy mennyire elborult dolgok történnek benne, hanem az, hogy sok minden túlságosan is hihetőnek érződik. És ez az ami igazán nyugtalanító.
Összefoglaló
A Követők nagyon erős nyitánya egy trilógiának. Sötét, kegyetlen, összetett, sokszereplős, több idősíkon mozgó krimi, amely odafigyelést kér az olvasótól, de bőven meg is hálálja. Nem könnyű olvasmány, nem kényelmes, és biztosan nem az a könyv, amit két fejezet között békésen leöblít az ember egy kakaóval. Ez bizony helyenként bánt, nyomaszt, felkavar, és közben mégis elképesztően olvastatja magát.
Ingar Johnsrud számomra hatalmas felfedezés lett. A Követők után már egyáltalán nem kérdés, hogy folytatom-e a trilógiát, inkább az, hogy milyen gyorsan merjek visszamenni ebbe a sötét világba. Aki szereti a keményebb, brutálisabb, lelkileg is megterhelő skandináv krimiket, annak ez kötelező kör. De csak óvatosan. Ez nem simogat. Ez megfog, belerángat a mocsokba, aztán a végén még azt is eléri, hogy te kérj bocsánatot, miután jól meg is taposott.
Ingar Johnsrud: Követők című kiváló regényét keresd a Lira.hu oldalán e-book formában!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 426 oldal
Kiadás éve: 2016
Fordító: Vaskó Ildikó
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/ingar-johnsrud-kovetok