Stefan Ahnhem: A birtok
Először is fontos leszögezni: Stefan Ahnhem Fabian Risk-sorozata az egyik kedvenc skandináv krimi sorozatom. Ahnhem olyan kiemelkedő minőségben ír, amit nagyon kevesen tudnak megugrani. A karakterei zseniálisak, senki sem fekete-fehér, mindenkiben ott van valami jó és valami rossz, csak éppen van, akiben az egyik hangosabban üvölt, mint a másik. És akkor még nem beszéltünk azokról az ötletekről, fordulatokról és betegesen jól összerakott sztorikról, amik miatt az ember csak néz maga elé. Elég a Kockavetőre vagy a Halálos X-re gondolni. Micsoda könyvek voltak azok!!
A Verem után négy évvel kaptunk egy spin-offot Éjjeli lepkék címmel, ami sok rajongónál nem talált be igazán, pedig szerintem abban is megvolt Ahnhem stílusa, csak valami mégis másként működött. Éppen ezért mindenki tűkön ülve várta a Generation Noll című folytatást, amely végül magyarul A birtok címen jelent meg. És bár az Animus általában gyönyörű borítókat készít, ennél a könyvnél a magyar cím- és borítóválasztás szerintem kissé félrement. Értem, mire utalnak, és persze megjelennek ezek az elemek a történetben, de valahogy nem érzem azt, hogy igazán ennek a regénynek a lényegét ragadták volna meg.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Fabian Risk tizenhárom viszonylag nyugodt évet élt meg a válása és Theodor elvesztése után, de most rá kell ébrednie: a szélcsendet gyakran vihar követi.
Egy késő nyári estén a lányával, Matildával a vitorlása fedélzetén pihen, amikor a parton hirtelen olyan sötét lesz, mintha az országot egyetlen ecsetvonással eltüntették volna a föld színéről. Hamarosan kiderül, hogy az óriási területet érintő áramkimaradás nem lehetett véletlen.
Visszatérve Helsingborgba, kollégáival együtt szembesül az üzemzavar lehetséges okaival és következményeivel. Az áramszünet alatt ugyanis történt egy több száz milliós bankrablás, valamint egy gyanús halálesetet is felfedeznek.
Az új taggal kiegészült csapat nyomozni kezd, ám a tanúk furcsán viselkednek, és sehogyan sem áll össze a kép. Fabiant ezzel egy időben megkeresi egy régi barátnője, mert eltűnt a kislánya, és arra gyanakszik, hogy elrabolták. A nyomozó előtt a különböző esetek lassanként igen meglepő mintázatot kezdenek kirajzolni. De vajon mi az, amit még ő sem vesz észre?
Történet
A birtok tizenhárom évvel a korábbi események után veszi fel Fabian Risk történetének fonalát. Fabian nyugodtabb életet él, legalábbis látszólag, aztán egy országos méretű áramszünet után szépen beindul az Ahnhem-féle gépezet: bankrablás, gyanús haláleset, eltűnt kislány, régi kapcsolatok, új fenyegetések és egyre sötétebb összefüggések kezdenek kirajzolódni. Az első oldalak után már érezni, hogy nem egy kicsi, zárt nyomozást kapunk, hanem egy nagyobb léptékű, országos következményekkel fenyegető történetet.
És itt jön a kettős érzés. Egyrészt hihetetlenül jó volt végre újra Fabian Risk világában lenni. Borzasztóan hiányoztak ezek a karakterek, és nagyon jól áll a történetnek az idősebb, függetlenebb Fabian. Másrészt a cselekmény olyan orbitális tempóban kezd el rohanni, hogy az ember néha csak kapkodja a fejét. Ahnhem most mindent bele akart pakolni: árnyékszervezetet, társadalmi feszültséget, hatalmi játszmákat, erőszakot, megfigyelést, manipulációt, gyerekrablást, politikai szálakat. Működik? Fogdossuk rá arra. Túl van tolva? Hát… nem is kicsit.
"A történelmet már megírták. Csupán a jövő van a kezünben."
Karakterek
Fabian Risk újra ‘in the house’, és én ennek borzasztóan örültem. Ráadásul nagyon jót tett neki, hogy egy idősebb, megtörtebb, de bizonyos értelemben felszabadultabb változatát kapjuk. Az a rettentően toxikus családi közeg, amelyet korábban már a falra tudtam volna kenni, most végre nincs a nyakában. Persze Matilda megjelenik néha, de ennyi. Fabian ettől levegősebb lett, önállóbb, és sokkal jobb volt úgy olvasni róla, hogy nem minden második gondolatát az otthoni mérgező dinamika húzza lefelé.
A fanservice közben dübörö: szinte minden régi ismerős tiszteletét teszi, igen, még Molander is felbukkan, Dunja Hougaard visszatérése pedig külön öröm volt. A főszereplők élnek, működnek, szerethetők, és Ahnhem továbbra is elképesztően jól bánik velük. A főgonosszal viszont már kevésbé voltam elégedett. Túlságosan egysíkú, túlságosan egyértelműen utálatra tervezett figura lett, akiből hiányzott az az erős háttér, motiváció és eredettörténet, amitől igazán emlékezetessé válhatott volna.
Krimi hangulat
Ahnhem hangulatteremtésben továbbra is brutálisan erős. A birtok tele van sötét, paranoiás, feszült jelenetekkel, ahol az ember végig azt érzi, hogy valami hatalmas, láthatatlan gépezet mozog a háttérben. Az áramszünettel induló káosz, a gyanúsan precíz bűncselekmények, a régi ismerősök visszatérése és a társadalmi félelmekre épülő fenyegetés mind nagyon erős alapot adnak. Amikor Ahnhem eltalálja a ritmust, akkor még mindig nagyon kevesen tudnak nála jobban svéd krimit írni.
Csakhogy itt néha elszaladt vele a ló. A történet helyenként annyira nagyszabású, annyira akciófilmes és annyira túlagyalt, hogy Fabian Risk mellé már szinte James Bond, John Wick és Jack Reacher is kevésnek tűnne. A kevesebb néha több elve most nagyon sokszor eszembe jutott. Volt néhány indokolatlanul brutális elem, túlpakolt jövőkép, miközben ez elvileg nagyon is a jelenünk, és olyan szálak is, amelyek az elején még hatalmas jelentőségűnek tűntek, aztán később mintha egyszerűen elkallódtak volna a nagy rohanásban.
Összefoglaló
A birtok furcsa olvasási élmény volt. Egyszerre imádtam és utalátam is. Imádtam, mert Ahnhem továbbra is elképesztően magas minőségben dolgozik, a stílusa lendületes, a karakterei élnek, Fabian Risk világa pedig még mindig mágnesként húz vissza. Utáltam, mert ez a történet most túl sokat akart egyszerre, és néha pont az veszett el benne, amit Ahnhem máskor olyan mesterien kezel: a kontrollált feszültség, a pontos arányérzék és az a fajta hideg logika, amitől a korábbi könyvei igazán nagyot ütöttek.
Mégis azt mondom, hogy A birtok kihagyhatatlan a Fabian Risk rajongóknak. Nem ez lett a sorozat legerősebb darabja, és biztosan nem ezzel kezdeném az ismerkedést Ahnhemmel, de aki szereti ezt a világot, annak bőven ad annyi örömöt, izgalmat és régi ismerőst, hogy megérje kézbe venni. Ha innentől ez lenne életem legrosszabb krimije, akkor boldog lennék, mert még így, túltolva, túlpakolva, félbehagyott szálakkal és függő véggel együtt is azt éreztem: de jó újra itt lenni. És mivel ez így nem lezárás, hanem nagyon is folytatásért kiált, én természetesen ott leszek a következő körnél is.
Stefan Ahnhem: A birtok című regényét keresd a Hellokonyvek.hu oldalán e-book formájában pedig a lira.hu oldalon!
Értékelés
Történet: 5/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: Animus könyvek
Oldalak száma: 512 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Erdődy Andrea
Kép forrása: https://www.hellokonyvek.hu/a-birtok