Ez volt a harmadik regényem Linda Castillo Kate Burkholder-sorozatából. Elsőként az Eleven tüzet olvastam, ami nálam nagyon betalált, sőt, szerintem zseniális volt. Utána jött a Rejtőzködő, amitől már nem estem annyira hasra, viszont a Gyilkos indulat fülszövege rögtön felkeltette az érdeklődésemet. 

És szerencsére a könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Nem mondom, hogy hibátlan, és azt sem, hogy az Eleven tűz szintjét nálam elérte, de egy erős, feszes, helyenként kifejezetten gyomorforgató amish krimit kaptam. Négy csillagos élmény lett, méghozzá abból a fajtából, ahol az ember látja a hibákat, néha morog is miattuk, de akkor is szereti. És azért ez egy tizenhetedik résznél nem kis teljesítmény.

A regény legnagyobb erőssége egyértelműen a két holttest. Furán hangzik, tudom, de krimi, szóval maradjunk a szakmánál. A megtalálásuk, a boncolásuk, a velük való interakció egyszerre félelmetes, morbid, gyomorforgató és érdekfeszítő. Castillo nem finomkodik, és már az elején olyan brutális képpel indít, ami rögtön megadja az alaphangot. Samuel Yutzy feldarabolt teste, majd a második áldozat előkerülése után egyértelmű, hogy itt nem egy csendes kis amish konfliktusba botlottunk, hanem valami sokkal mocskosabba.

A nyomozás szépen halad, a történet olvasmányos, és Castillo rutinosan vezeti az olvasót a megoldás felé. Ugyanakkor őszintén szólva én egy kicsit többet vártam volna az elkövető kilététől és a végső száltól. Félelmetesebbre, sötétebbre, Eleven tűz-szerűbb irányba vittem volna el a történetet, mert az alapanyag bőven adtt volna. Így is működik a befejezés, nem rossz, sőt egész jó, de bennem maradt egy kis hiányérzet.