Sebastian Fitzek: A terápia
Mindig várom Sebastian Fitzek thrillereit, hiszen ő már rég bebizonyította, hogy elképesztően ért a műfajhoz. Bravúrosan teremt hangulatot, a hátborzongató jeleneteit pedig néha olyan jól építi fel, hogy olvasás közben önkéntelenül is szétnézek a szobában. Na, amikor egy könyv ezt eléri nálam, ott már jár a piros pont. Éppen ezért külön öröm volt, hogy a General Press gondozásában ismét megjelent Fitzek első regénye, A terápia, így végre én is elolvashattam, honnan indult az egész.
És hát… hűha. Ha valaki egy ilyen debütáló regényként tesz le az asztalra, azért az nem semmi. A terápia egyszerre nyomasztó, fájdalmas, szomorú, közben pedig valahol furcsán szép történet is. Olvasás közben egyáltalán nem azt éreztem, hogy egy szerző első próbálkozását tartom a kezemben. Sokkal inkább azt, hogy Fitzek már itt pontosan tudta, milyen gombokat akar megnyomni az olvasó fejében. És nyomkodja is őket rendesen.
Tartalomjegyzék
Fülszöveg
Josy, a neves pszichiáter, Viktor Larenz tizenkét éves lánya rejtélyes körülmények között eltűnik. A kitartó nyomozás ellenére az ügy megoldatlan marad: nincs holttest, nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, amelyeken elindulhatnának.
Dr. Larenz a válása után egy eldugott nyaralóba vonul vissza, ahová négy évvel a lánya eltűnése után egy gyönyörű nő kopog be. Az ismeretlen nőt téveszmék gyötrik: újra és újra megjelenik előtte egy kislány, akinek az eltűnése kísértetiesen hasonlít Josy esetéhez. Viktor vonakodva ugyan, de megkezdi a terápiát, ami egyre inkább drámai kihallgatássá válik…
A terápia Sebastian Fitzek 2006-ban megjelent debütáló regénye, amely megalapozta a szerző későbbi sikerét. A kötetből, amely több héten át vezette a német Spiegel magazin bestsellerlistáját, azóta több mint nyolcmillió példányt adtak el világszerte. 2023-ban tévésorozatot készítettek belőle.
Történet
Viktor Larenz pszichiáter tizenkét éves lánya, Josy nyomtalanul eltűnik, és négy évvel később sincs holttest, nyom vagy válasz. Viktor egy eldugott szigetre vonul vissza, ahol megjelenik egy titokzatos nő, aki terápiát kér tőle. A problémája pedig finoman szólva is érdekes: a téveszméiben újra és újra felbukkan egy eltűnt kislány, akinek története kísértetiesen hasonlít Josy esetére. Innentől Fitzek elkezd játszani velünk, és egy idő után az ember már annak sem hisz, amit két oldallal korábban saját szemével olvasott.
A cselekménynek gyönyörű íve van. Van eleje, közepe és vége, ráadásul egyik sem csak azért létezik, hogy eljussunk a következő nagy csavarig. A párbeszédek folyamatosan célt szolgálnak, információt adnak, karaktert építenek vagy éppen elbizonytalanítanak, mégsem érződnek mesterséges magyarázatnak. Fitzek ráadásul többször olyan fordulatokat használ, amelyek elsőre már-már deus ex machinának tűnhetnek, aztán a végére szépen kiderül, miért kellett pontosan úgy történniük, ahogy. Szép volt!
"Annyira beleéltük magunkat a naplók felfedezésébe, hogy egyszerűen muszáj volt valódinak lenniük. A mottónk a következő volt: az, aminek nem szabad igaznak lennie, az nem is igaz. És ezért soha nem is kutattunk olyan jelek után, amelyek hamisításra utalhattak volna. Csak azokat a jelzéseket kerestük, amelyek bizonyították, hogy a könyvek valódiak.”
Karakterek
Viktor Larenz nálam azonnal felkerült Fitzek legemlékezetesebb karakterei közé. Apaként különösen nehéz volt kívülállóként néznem a történetét. Egy gyermek elvesztésének bizonytalansága talán még kegyetlenebb is lehet, mint maga a gyász, hiszen nincs lezárás, nincs biztos válasz, csak a végtelen „mi van, ha?”. Fitzek ezt a fájdalmat nagyon finoman, mégis könyörtelenül használja Viktor karakterének felépítéséhez.
És itt nagyon nehéz továbbmenni spoiler nélkül. A karakterek élnek és lélegeznek – még azok is, akiknél ezt talán nem ilyen egyszerű kijelenteni. Minden szereplőnek helye és funkciója van, és utólag visszanézve rengeteg apró részlet kap más jelentést. Viktor tragédiája, önfeláldozása és döntései pedig olyan főszereplővé teszik, akiről nagyon szeretnék még egyszer hallani. Fitzek, csak egy félmondatot valahol! Mi lett ezzel az emberrel?
Hangulat
A terápia szinte tökéletesen használja a pszichothriller eszköztárát. Elzárt helyszín, kiszolgáltatottság, bizonytalan valóságérzékelés, titokzatos idegen, pszichés betegségek és az a folyamatos kérdés, hogy vajon hihetünk-e annak, amit látunk. Fitzek nem egyszerűen ráönt egy adag sötétséget a történetre, hanem fokozatosan bizonytalanítja el az olvasót. Mire pedig igazán beindul a játék, már nemcsak Viktor kételkedik mindenben, hanem mi is.
Különösen tetszett, hogy a szakmai háttér számomra végig hihető maradt. Nem éreztem azt, hogy a pszichiátria csak egy hangzatos díszlet lenne a thriller mögött. Ehhez társul Fitzek nagyon erős prózája és Szakál Gertrúd fordítása, amely gördülékenyen, természetesen viszi magyarul is a történetet. A könyv nemcsak ötletes thrillerként működik, hanem szövegként is van súlya. Ez pedig egy ennyire csavarokra épülő történetnél egyáltalán nem magától értetődő.
Összefoglaló
Sebastian Fitzek első regényében ott van szinte minden, ami miatt szeretem: betegesen jó alapötlet, pszichológiai játék, hátborzongató atmoszféra, emberi fájdalom és olyan fordulatok, amelyek nem pusztán azért léteznek, hogy az író megmutathassa, milyen ügyesen tudja átverni az olvasót. Itt a csavarok mögött történet és érzelem is van.
Viktor Larenz története pedig nálam különösen betalált. Fájdalmas, tragikus és közben elképesztően emberi figura lett, akit nehéz egyszerűen otthagyni az utolsó oldalon. A terápia nekem nemcsak egy zseniális pszichothriller, hanem annak bizonyítéka is, hogy Fitzek már a rajtvonalnál pontosan tudta, mit akar csinálni az olvasó idegeivel. Zseniális, zseniális, zseniális. Még több díjat Fitzeknek!
Sebastian Fitzek: A terápia című kiváló regényét keresd a lira.hu oldalán akár ekönyv formátumban is.
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Hangulat: 10/10
Kiadó: General Press kiadó
Oldalak száma: 240 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Szakál Gertrúd
Kép forrása: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-terapia-2