Jussi Adler-Olsen: Nátrium-klorid
Spoiler mentes ajánló
Jussi Adler-Olsen neve mára egyet jelent a skandináv krimi legjavával. Regényei egyedi hangulatot árasztanak, a Q-ügyosztály köré épülő történetei pedig a műfaj legjobbjai közé emelkedtek. A szerző már többször bizonyította, hogy ért a lassan kibontakozó, részletgazdag cselekményvezetéshez és a mély, árnyalt karakterábrázoláshoz. A Nátrium-klorid nem csupán egy újabb krimi a sorozatban, hanem egy izgalmas fejezet, amely visszahozza a jól ismert hangulatot, és tovább mélyíti a főszereplők történetét. A járványhelyzet ábrázolása külön aktualitást ad a regénynek, miközben a régi, megoldatlan ügyek mellett újabb rejtélyek bontakoznak ki.
Lássuk hát a Nátrium-kloridot!
Történet
A cselekmény egy harminc évvel ezelőtti, megoldatlan ügy köré épül, amelyet Marcus és Carl együtt próbálnak felderíteni. A nyomozás során egyre több gyanús körülmény derül ki, és az olvasó is azon kapja magát, hogy fejben próbálja felépíteni az események idővonalát, ahogy a Q-ügyosztály is teszi. Bár a történet felénél kiderül az elkövető személyazonossága, ez nem csökkenti az izgalmakat, hiszen a fő kérdés az, hogy sikerül-e időben megállítani a gyilkost, mielőtt újabb áldozatokat szedne.
A nyomozás során egy régi ügy, a „szögbelövős eset” is újra előtérbe kerül, ami már hosszú ideje fenyegeti Carl karrierjét. Bár a történet végén nem kapunk végleges megoldást erre a szálra, a regény izgalmas cliffhangerrel zárul, amely előrevetíti a folytatás lehetőségét. Mindeközben a járványhelyzet ábrázolása realisztikus és átélhető: a korlátozások nehezítik a nyomozók munkáját, miközben a regény atmoszféráját is komorabbá, nyomasztóbbá teszik. Jussi Adler-Olsen remekül használja fel ezt a hátteret, hogy még hitelesebbé tegye a cselekményt.
"– Ha valamire szükséged van, csak szólnod kell. Bármit is akarsz csettints egyet, egyet és jövök. Ha akarod, lenyírom a füvedet. Tényleg bármit megteszek. Csettinteni próbált. Marcus látta a mozdulatot, de nem hallott semmit sem. – Hagyd abba, Assad, nincs is füvem! – emelte fel nevetve a kezét. – Jól van. Akkor ha székrekedésed van, csinálok neked egy csésze iraki kávét, és menni fog gond nélkül."
Karakterek
A Q-ügyosztály tagjai ezúttal is nagy szerepet kapnak, és ismét bebizonyosodik, hogy Adler-Olsen kiválóan ért a karakterek kidolgozásához. Carl Mørck hozza a tőle megszokott stílust: cinikus, de határozott nyomozó, aki még mindig küzd a múlt árnyaival, ugyanakkor megőrzi empátiáját és kitartását. Marcus és Rose karaktere tovább színesíti a csapatot, és a köztük lévő dinamika több humoros pillanatot is szül. Rose különösen élvezetes figura: szokatlan viselkedése és szókimondó stílusa sokszor ad alapot könnyedebb jelenetekhez, még a komorabb részek közepette is.
A regény egyik legérdekesebb szereplője maga az elkövető. Jussi Adler-Olsen nagy figyelmet fordít az indítékainak bemutatására, és sikerül olyan sorozatgyilkost alkotnia, akinek tettei ugyan brutálisak, de indítékai érthetőek és emberiek. Az elkövető eredettörténete a prológusban különösen jól sikerült, és olyan mélyen kidolgozott, hogy az olvasót szinte megbabonázza. A szerző nem démonizálja őt, hanem komplex, érzelmekkel teli figuraként ábrázolja, akinek motivációi mögött személyes tragédiák húzódnak.
Krimi hangulat
A Nátrium-klorid tökéletes példája annak, hogy miért nevezhetjük a Q-ügyosztályos könyveket „nagybetűs krimiknek”. Az elhagyatott akták újra elővétele, a részletek aprólékos feltárása és a nyomasztó légkör mind hozzájárulnak a tipikus skandináv krimi hangulathoz. Bár a csapatnak ki kellett költöznie a korábbi pincében kialakított irodából, az új helyszín sem vesz el a történet hitelességéből. Sőt, az új környezet, a többi kollégával való állandó kapcsolat lehetőséget ad több humoros helyzetre, amelyek enyhítik a feszültséget.
A járványhelyzet ábrázolása is fokozza a nyomasztó légkört, miközben hiteles hátteret biztosít a cselekményhez. A rendőrségi munka nehézségei, a folyamatos akadályok és a lassan kibontakozó nyomozás mind a realitás talaján maradnak, ami különösen élvezetes azok számára, akik kedvelik a valósághű krimiket.
A Nátrium-klorid Jussi Adler-Olsen egyik legerősebb regénye, amely tovább mélyíti a Q-ügyosztály történetét, miközben újabb rejtélyekkel és izgalmas nyomozással kápráztatja el az olvasót. Bár a cselekmény nem bővelkedik hatalmas fordulatokban, a részletgazdag nyomozói munka, a komplex karakterek és a hiteles atmoszféra miatt a könyv végig lebilincselő marad. Ha szereted a skandináv krimik világát, és szívesen olvasol a valósághoz közel álló bűnügyi történeteket, a Nátrium-klorid garantáltan nem fog csalódást okozni. Az egyetlen kérdés, ami a végén marad: mikor jön már a következő rész?
Jussi-Adler Olsen: Nátrium-klorid című kiváló regényét keresd az Animus Kiadó oldalán E-book formátumban is!
