John Adderley karakterfejlődése az egyik legizgalmasabb eleme a könyvnek. Míg korábban hajlamos volt a szabályok megkerülésére és akár a törvényesség határán egyensúlyozva cselekedni, hogy saját biztonságát megőrizze, most egy egészen más oldalát mutatja. A történet előrehaladtával egyre inkább olyan figurává válik, aki nem pusztán nyomozóként, hanem egyfajta mentorként és védelmezőként is funkcionál – mindezt anélkül, hogy közhelyes hőssé válna. A szerzőpáros kiemelkedően kezeli ezt a jellemfejlődést, gondosan ügyelve arra, hogy Adderley hibái és kétségei végig megmaradjanak, ezzel pedig még emberibbé és hitelesebbé téve karakterét.

Mona, a főfelügyelő szintén kiemelkedő szereplő, akinek múltja és belső vívódásai ezúttal mélyebb rétegekben tárulnak fel. Kettejük kapcsolata nem csupán egy munkahelyi hierarchiára épülő konfliktus, hanem egy folyamatosan változó, feszültséggel és kölcsönös tisztelettel átszőtt dinamika, amely jelentősen hozzájárul a történet feszültségéhez. Bár gyakran szemben állnak egymással, mégis sokszor kénytelenek összedolgozni, ami még inkább kiélezi kettejük személyiségbeli különbségeit.

A mellékszereplők ismét lenyűgöző mélységet kapnak. Minden egyes karakter saját egyedi motivációval, háttértörténettel és belső dilemmákkal bír, így nem pusztán a történet díszleteiként szolgálnak, hanem aktív szereplői a cselekménynek. Az elkövetőről spoilermentesen annyit mondhatunk, hogy nem egy tipikus krimi gonosztevő, hanem egy tragikus figura, akinek múltja sötét titkokat rejt. A szerzők bravúrosan építik fel ezt a karaktert, bemutatva, hogy a bűn nem mindig fekete vagy fehér, és hogy az elkövetett tettek mögött gyakran mélyen gyökerező traumák állnak.