A Tükörember a több szálon futó cselekménnyel azonnal magával ragad. Egy elrabolt lány története szövi át a regényt, miközben a rendőrség kétségbeesetten próbálja összerakni a nyomokat. A brutális elkövető múltjának részletes és fájdalmas feltárása egyszerre döbbent meg és kelt szánalmat az olvasóban. Lars Kepler páratlan módon teremti meg az antagonista karakterek lelkivilágát, akiknek tettei nem csupán a borzalom, de a mélységes fájdalom gyökereiből fakadnak.

Joona Linna ebben a történetben új főnökkel néz szembe, aki szigorúan próbálja kézben tartani a különc és zseniális nyomozót. Ez a dinamika friss és izgalmas konfliktusokat hoz a sorozatba, miközben Joona zseniális nyomozói képességei ismét kibontakoznak.

A történet több szinten is lenyűgöző. A fejezetek filmszerűen egymásra épülnek, a cselekmény végig feszes marad, és nincs egyetlen felesleges momentum sem. A regény kétharmadánál érkező fordulatok zseniálisak, és bár lehet, hogy az olvasónak vannak sejtései az elkövető kilétéről, a „miért”, „hogyan” és „hogy volt képes mindezeket végig csinálni” kérdések részletes és nyomasztó válaszai garantáltan meglepetést okoznak.