Hjorth & Rosenfeldt: Ki mint vet

Spoiler mentes ajánló

Hjorth & Rosenfeldt írópárosának új Sebastian Bergman-regénye, Ki mint vet már megjelenése előtt nagy várakozást keltett bennem. Az előző kötetek okos, sötét tónusú történetvezetése és a karakterek mély pszichológiai ábrázolása miatt ez a sorozat mára megkerülhetetlen lett a skandináv krimik kedvelői számára. Amikor kézhez kaptam a könyvet, azonnal belekezdtem, és két nap alatt végig is olvastam – ez önmagában is bizonyítja, hogy a várakozásaim nem voltak alaptalanok.

A királyi gyilkossági nyomozóhatóság vezetésével Torkel távozása után Vanját bízzák meg, ám a feladat nehezebbnek bizonyul, mint gondolta. Ráadásul az új felállásban adódó első ügy is kemény dió: egy orvlövészt kell elkapniuk, aki alig pár nap leforgása alatt három emberrel végzett Karlshamnban. Mivel sem tanúk, sem bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, nagyon úgy tűnik, hogy a csapatnak nincs más választása, mint megvárni, hogy az elkövető újra lecsapjon, és hibázzon… Sebastian Bergman élete sokkal nyugodtabb, amióta megszületett az unokája, és részmunkaidőben újra pszichológusként dolgozik. Egy nap azonban érkezik egy új páciens, aki hozzá hasonlóan a 2004-es thaiföldi cunamiban veszítette el a feleségét meg a gyermekét, és ettől Sebastian élete megint a feje tetejére áll. Billy, Vanja barátja és jobbkeze apai örömök elé néz, ezért úgy dönt, hogy végleg felhagy sötét vágyai kielégítésével, de úgy tűnik, a múltja elől nem menekülhet. A kérdés csak az, meddig hajlandó elmenni, hogy megőrizze súlyos titkait. Sebastian Bergman 7. esete

Lássuk hát a Kegyetlen tavaszt!

Történet

A regény egy különösen feszült helyzetből indul: Karlshamn városában néhány nap alatt egy orvlövész három áldozattal végez. A rendőrségnek nincsenek se tanúi, se használható bizonyítékai, így csak várni tudnak arra, hogy a tettes újra hibázzon. A nyomozócsoport vezetője immár Vanja, aki új szerepében megpróbálja egyben tartani a csapatot, miközben hatalmas nyomás nehezedik rá az első nagy ügyével kapcsolatban.

Eközben Sebastian Bergman élete nyugodtabb mederbe került, köszönhetően annak, hogy lánya, Vanja engedélyezte számára, hogy részt vegyen unokája, Amanda életében. Egy váratlan találkozás azonban újra felszínre hozza régi traumáit, és ismét feje tetejére állítja életét. A cselekmény folyamatosan két szálon fut: a nyomozócsoport küzdelmei és Sebastian személyes drámája párhuzamosan bontakozik ki, miközben mindkét szál tele van fordulatokkal.

"Sokan, akik megtapasztalták, hogy egy hozzájuk közel álló ember kettős életet él, soha, még az illető elítélése és vallomása után sem voltak képesek elhinni, hogy ez igaz."

Karakterek

Az írópáros erőssége mindig is a mélyen árnyalt, ellentmondásos karakterek megformálása volt, és ez most sincs másképp. A Ki mint vet nagy erénye, hogy a jól ismert szereplők új oldalait is megmutatja. Vanja komoly kihívásokkal néz szembe új vezetőként, Torkel nyugdíjba vonulása és az ebből fakadó életkrízise pedig fájdalmasan hitelesen jelenik meg. A legnagyobb meglepetést azonban talán Sebastian kiegyensúlyozottsága okozza – egészen addig, amíg újra elő nem törnek a múltban gyökerező problémái.

Billy karaktere különösen érdekes fejlődési ívet jár be. Az eddig is sötét árnyakkal terhelt nyomozó most apai örömök elé néz, és megpróbál felhagyni a múltjában gyökerező sötét vágyakkal. Azonban a belső feszültsége végig érezhető, és az olvasóban folyamatosan ott motoszkál a kérdés: vajon képes lesz-e új életet kezdeni, vagy újra elbukik? A regény egyik legnagyobb feszültségforrása éppen ez: Billy küzdelme a saját démonaival legalább olyan izgalmas, mint maga a nyomozás.

Az elkövető karaktere viszont némi csalódást keltett bennem. Bár megismerhetjük a motivációit és a háttértörténetét, mégis kissé sablonosnak hatott. A modern krimik gyakran sokkal összetettebb és hátborzongatóbb elkövetőket mutatnak be, így az általa képviselt „hétköznapi” gonoszság nem tudta igazán megütni a várt szintet.

Krimi hangulat

A Ki mint vet hozza a Hjorth & Rosenfeldt-regények megszokott feszült, komor atmoszféráját. A nyomozás során a helyszínelések, a rendőrségi munkát nehezítő körülmények és a városka szürke, lehangoló világa tökéletes hátteret nyújtanak a történethez. A szerzők remekül adagolják a feszültséget: a könyv lassú, nyomasztó kezdés után egyre gyorsabb tempót diktál, egészen a drámai végkifejletig. Az egyes fejezetek végén elhelyezett apró csavarok és függőben hagyott események folyamatosan fenntartják az olvasó érdeklődését.

A regény végére a cselekmény felgyorsul, és a nyomozócsoport bravúros következtetései révén sikerül kézre keríteni az orvlövészt. Azonban az utolsó oldalak újabb meglepetéseket tartogatnak, így a történet nem zárul le teljesen, hanem izgalmasan előrevetíti a folytatás lehetőségét.

A Ki mint vet egy izgalmas, fordulatokkal teli krimi, amely méltó folytatása a Sebastian Bergman-sorozatnak. Bár néhol kissé sablonosnak érződött az elkövető hátterének bemutatása, a jól kidolgozott karakterek és a remekül felépített feszültség miatt a regény mégis letehetetlen olvasmánnyá vált. A szerzőpáros ismét bizonyította, hogy mesterien ért a lélektani drámák és a klasszikus bűnügyi történetek ötvözéséhez. Már alig várom a következő kötetet!

Hjorth&Rosenfeldt: Ki mint vet című kiváló regényét keresd az Animus Kiadó oldalán E-book formátumban is!

Értékelés

Történet: 8/10
Karakterek: 9/10
Krimi hangulat: 9/10

Kiadó: Animus Könyvek
Oldalak száma: 352 oldal
Kiadás éve: 2022
Fordító: Dobosi Beáta
Kép forrás: https://animuscentral.hu/konyv/ki-mint-vet