Linwood Barclay: Huszonhárom
Spoiler mentes ajánló
A Huszonhárom méltó, feszes és érzelmileg is kielégítő lezárása a Promise Falls-trilógiának. Linwood Barclay pontosan tudja, mikor kell elengedni egy történetet: nem csavarja túl, nem akar nagy igazságokat tanítani, egyszerűen csak mesél – profin, lendületesen, és elképesztően olvasmányosan. Ez a kötet egyszerre jutalom azoknak, akik az elejétől követték a trilógiát, és egy erős bizonyíték arra, hogy Barclay mennyire érti a kisvárosi krimi mechanikáját.
A liftben talált holttest minden jel szerint egy sorozatgyilkos áldozata lett, és a nyomok a lengyel határ környékére vezetnek, ahol Rath egy idegen világba csöppen, és nemsokára egy régóta őrzött titokra bukkan.
Lássuk hát a Halál a mulatóbant!
Történet
A trilógia különlegessége már az elején is az volt, hogy mindhárom kötet más főszereplő szemszögéből mesélte el ugyanannak a városnak a rémálmait. A Széthullás David Harwood személyes pokoljárása volt, a Tűnékeny igazság Cal Weaver morálisan szürke nyomozása, a Huszonhárom pedig végre Barry Duckworth ideje – annak a rendőrnek, aki eddig is csendesen, de következetesen összetartotta az egész történetet.
Ez a rész választ ad a huszonhármas szám jelentésére, és végre fény derül arra is, ki és miért terrorizálta éveken át Promise Falls lakóit. A cselekmény most is sok szálon fut, rengeteg karaktert mozgat meg, de érezhetően tudatosabb és fókuszáltabb: kevesebb az új szereplő, több tér jut a lezárásoknak. A fő történetszál kerek egészet alkot, miközben szándékosan maradnak nyitva mellékszálak – nem frusztrálóan, inkább reményt keltően.
"...Ismered a mondást, hogy az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja? Nos, néha a legnagyobb kamugépek száján is kicsúszhat az igazság."
Karakterek
Barry Duckworth végre kilép a háttérből, és zseniálisan működik főszereplőként. Nem szuperzsaru, nem hős archetípus, hanem egy kissé fáradt, fánkimádó, de végtelenül emberséges nyomozó, aki próbál helyesen cselekedni egy egyre őrültebb világban. Pont ettől hiteles.
A korábbi kötetekből ismert figurák is megkapják a maguk pillanatait: nem minden sors kap tökéletes lezárást, de mindegyiknek van súlya. Barclay egyik legnagyobb erőssége továbbra is az, hogy hús-vér embereket ír, nem funkciókat. Ezek a szereplők nem azért élnek, hogy a cselekményt szolgálják – egyszerűen csak túlélni próbálnak, ki több, ki kevesebb sikerrel.
Krimi hangulat
Promise Falls továbbra is az a fojtogató kisváros, ahol mindenki tud valamit, de senki sem tud eleget. A háttérben végig ott lüktet a múlt, az eltitkolt bűnök és a félresiklott életek súlya. Barclay nem a brutalitással sokkol, hanem azzal az érzéssel, hogy ebben a városban bárkiből lehet áldozat – vagy elkövető.
A tempó végig feszes, a fejezetek rövidek, az olvasás szinte észrevétlenül falja az időt. Ez az a fajta krimi, amit nem analizálni akarsz olvasás közben, hanem egyszerűen csak élvezni.
A Huszonhárom remek lezárása egy kiváló trilógiának. Olvasmányos, izgalmas, érzelmileg is működik, és pontosan azt adja, amit ígér: szórakoztat. Nem akar több lenni annál, ami – de abban zseniális. Bár a magyar kiadásban ez a végállomás, a nyitva maradt mellékszálak miatt csak remélni lehet, hogy a Promise Falls-univerzum további darabjai is eljutnak hozzánk.
Linwood Barclay: Huszonhárom című kiváló regényét keresd a Líra.hu oldalán E-book formátumban!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 400 oldal
Kiadás éve: 2019
Fordító: Beke Cz. Zsolt
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/linwood-barclay-huszonharom