A regény ott veszi fel a fonalat, ahol a Nátrium-klorid véget ért: Carl Mørck nyomozót letartóztatják, és egy börtöncellában találja magát, ahol egyetlen dolog a biztos – meg akarják ölni. Egy tizenöt évvel ezelőtti, brutális bűnüggyel hozzák összefüggésbe, és míg odakint társai próbálják tisztázni a nevét, ő maga a börtön poklában küzd a túlélésért.

A történet feszültsége kétségtelenül erős: a börtönvilág kegyetlen, nyers és folyamatos rettegéssel teli, ráadásul a holland drogkartell szorítása egyre erősebbé válik. Az események sodró lendülettel követik egymást, de a krimi jelleg ezúttal háttérbe szorul. A cselekmény túlnyomó része inkább egy brutális túlélőthrillerre emlékeztet, ahol az erőszak és az akció dominál, míg a rejtély és a nyomozás csak másodlagos.

Bár a könyv tempója feszült és a regény izgalmas, időnként kaotikusnak és zsúfoltnak hat. Az egyik fő probléma, hogy a börtönjelenetek és a merénylet kísérletek egy idő után repetitívek lesznek. A Q-ügyosztály nyomozása szerte ágazó, mégis az író Isteni közbeavatkozások révén adja a karakterek kezébe a megoldást egy amolyan: rá még nem gondoltam, lehet ő lesz a gonosz. És láss csodát, igaza lett!