| |

Jussi Adler-Olsen: Hét négyzetméter

Spoiler mentes ajánló

Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztály sorozata hosszú éveken át az egyik legizgalmasabb skandináv krimiként tartotta magát, ám a Hét négyzetméter című zárókötet némileg eltér az eddigi részektől. Bár a történet lendületes és tele van feszültséggel, sok szempontból egy inkább akció-thriller, semmint klasszikus krimi, ami talán csalódást okozhat a sorozat régi rajongóinak. A könyv nagyon sötét, brutális és kegyetlen, ugyanakkor időnként túlságosan is látványos, szinte már filmszerű megoldásokat alkalmaz, amelyek gyengítik a realizmusát.

2020 karácsonyának másnapján Carl Mørck a koppenhágai Vestre börtön felé tart, mégpedig megbilincselve, egy rendőrautó hátsó ülésén. Utolérte a tizenöt évvel ezelőtti brutális, szögbelövős ügy, és most többek között drogcsempészettel és gyilkossággal vádolják.

Rendőrkollégái hátat fordítanak neki, és a börtönben hamar be kell látnia, hogy az erőszaktevők, csalók és korrupt őrök között az élete veszélyben van. Ugyanis kiderül, hogy valaki milliós jutalmat ígért annak, aki megöli.

Amíg Carl az életére törő bűnözőkkel hadakozik, Rose, Assad és Gordon a gyilkossági osztály vezetőjének tiltása ellenére megpróbálja kibogozni a szögbelövős ügy kusza szálait, de gyorsabban kell dolgozniuk, mint valaha, ha tisztára akarják mosni Carl nevét, és meg akarják menteni az életét.

A Q-ügyosztályról szóló sorozat befejező részében feje tetejére áll a világ: a jókról kiderül, hogy rosszak, a rosszakról, hogy jók, az áldozatokról pedig, hogy igenis van bennük erő.

Lássuk hát a Hét négyzetmétert!

Történet

A regény ott veszi fel a fonalat, ahol a Nátrium-klorid véget ért: Carl Mørck nyomozót letartóztatják, és egy börtöncellában találja magát, ahol egyetlen dolog a biztos – meg akarják ölni. Egy tizenöt évvel ezelőtti, brutális bűnüggyel hozzák összefüggésbe, és míg odakint társai próbálják tisztázni a nevét, ő maga a börtön poklában küzd a túlélésért.

A történet feszültsége kétségtelenül erős: a börtönvilág kegyetlen, nyers és folyamatos rettegéssel teli, ráadásul a holland drogkartell szorítása egyre erősebbé válik. Az események sodró lendülettel követik egymást, de a krimi jelleg ezúttal háttérbe szorul. A cselekmény túlnyomó része inkább egy brutális túlélőthrillerre emlékeztet, ahol az erőszak és az akció dominál, míg a rejtély és a nyomozás csak másodlagos.

Bár a könyv tempója feszült és a regény izgalmas, időnként kaotikusnak és zsúfoltnak hat. Az egyik fő probléma, hogy a börtönjelenetek és a merénylet kísérletek egy idő után repetitívek lesznek. A Q-ügyosztály nyomozása szerte ágazó, mégis az író Isteni közbeavatkozások révén adja a karakterek kezébe a megoldást egy amolyan: rá még nem gondoltam, lehet ő lesz a gonosz. És láss csodát, igaza lett!

– Ha nincs itt, akkor hol van? – kérdezte egy másik újságíró, de Assad most sem harapott rá a csalira. – Hétfő reggel van, ilyenkor sok teve még nem ért oda az itatóhoz.

Karakterek

A sorozat egyik legnagyobb erőssége mindig is a karakterek árnyaltsága és összetett jelleme volt, és ez itt is érződik, különösen Carl Mørck esetében. Az ő kiszolgáltatottsága és folyamatos félelme jól van ábrázolva, és a történet egyik legerősebb aspektusa az, ahogyan megpróbál életben maradni ebben az ellenséges közegben.

Assad, Rose és Gordon nyomozása viszont már kevésbé árnyalt. Bár megvan bennük a megszokott dinamika, az események túl gyorsan és kissé erőltetetten haladnak. Assadék elméleti nyomozása sokszor túl körülményesnek és hihetetlennek tűnik, mintha egyszer csak minden információ az ölükbe hullana.

A börtön és a drogkartell világának karakterei viszont élettel teliek – brutálisak, manipulatívak és kiszámíthatatlanok. Itt Adler-Olsen jól hozza az emberi kegyetlenség és a hataloméhség szélsőségeit, viszont ezek az alakok néha sztereotipikus gonosztevőknek tűnnek, akiket inkább egy akciófilmbe tudnánk elképzelni.

Krimi hangulat

A Q-ügyosztály korábbi köteteiben a nyomozás szerves része volt a történetnek: az olvasó együtt gondolkodhatott a szereplőkkel, apró nyomokat szedhetett össze, és fokozatosan állhatott össze a kép. Ebben a regényben ez az élmény szinte teljesen eltűnik. Ahelyett, hogy az olvasó maga fedezné fel a megoldást, az író időről időre előre ugrik a történetben, és egyszerűen bemutatja a rejtély kulcsszereplőit.

A tempó nagyon gyors, szinte egyik üldözésből a másikba csöppenünk, és a karakterek állandó rohanásban vannak. Bár ez fenntartja a feszültséget, a krimi lényege – az összetett nyomozás és a fokozatosan kibontakozó rejtély – háttérbe szorul. Az olvasó nem kap esélyt arra, hogy maga jöjjön rá a bűntény megoldására, mert minden fontos információ idő előtt kiderül.

A Hét négyzetméter egy izgalmas, pörgős, helyenként vérfagyasztó thriller, amely méltó módon búcsúztatja Carl Mørck karakterét, de nem biztos, hogy teljesen kielégítő lezárása a sorozatnak. Az erőszak, a túlélés és a drogkartell hajsza dominál, míg a klasszikus krimi jelleg jelentősen háttérbe szorul.

Összességében a regény inkább egy akciódús thriller, mint egy klasszikus skandináv krimi, és bár nem unalmas, a sorozat korábbi részeihez képest kevésbé összetett és emlékezetes. Ha valaki egy sodró lendületű, brutális történetre vágyik, akkor ez a kötet le fogja kötni, de ha egy bonyolult és csavaros nyomozásban reménykedik, akkor lehet, hogy némi hiányérzettel fogja letenni a könyvet.

Jussi Adler-Olsen: Hét négyzetméter című regényét keresd az Animus Kiadó oldalán E-book formátumban is!

Értékelés

Történet: 3/5
Karakterek: 3/5
Krimi hangulat: 3/5

Kiadó: Animus Könyvek
Oldalak száma: 448 oldal
Kiadás éve: 2025
Fordító: Veress Kata
Kép forrás: https://animuscentral.hu/konyv/het-negyzetmeter