Eva Björg Ægisdóttir: Nyikorgás
Izland. Hideg, szél, tenger, világítótorony, múltbéli titkok. Mondhatnám, hogy ezekre már alapból felkapom a fejem. Az izlandi krimik valahogy mindig tudnak adni egy plusz, jeges lökést az embernek. A Nyikorgás ráadásul egy brutális felütést ígér, komor hangulatot, sötét múltat és egy visszatérő nyomozónőt.
És igen… alapból jól indult. A fülszöveg már-már horrorisztikus történettel kecsegtet. Ott lappang az a bizonyos „na majd most beindul” érzés. És vártam. És vártam. És talán még azóta is várok…
Fülszöveg
Miután az izlandi kisváros, Akranes világítótornyának közelében egy nő holttestére bukkannak, a nyomozók megdöbbentő titkokra lelnek a nő múltjában.
A nyomozást vezető Elma, aki nemrég költözött vissza Akranesbe, valamint kollégái – Savar és Hör?ur –, egy nyugtalanító nyomozás közepén találják magukat, amely a halott nő múltjában rejtőző, sokkoló, a jelenben is visszhangot vető titkokra derít fényt.
Miközben Elma és csapata számos információ birtokába jut az üggyel kapcsolatban, régóta eltemetett bűncselekmények sorát tárják fel, melyek megrázzák az egész közösséget.
Ahogy a város lakóinak halványuló emlékei között kutakodnak, egyre komolyabb fenyegetésekkel kell szembenézniük, s igazságot kell szolgáltatniuk… mielőtt túl késő lenne.
Történet
Az első hatvan oldal gyakorlatilag arról szól, hogy Elma hazaköltözik Akranesbe, kipakol, berendezkedik, próbál új életet kezdeni egy szakítás után. És hogy ez zavart-e? Őszintén? Nem. Mert tudtam, hogy hamarosan jön egy gyilkosság. Az első hatvan oldal, mint egy vihar előtti csend. Érezni lehet, hogy a felszín alatt feszül valami. A kisváros nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik.
Aztán megtörténik a gyilkosság. Megvan a test, megvan a múlt, megvannak a sötét titkok. És én hátradőltem, hogy na, most jön a svung. Most indul be igazán. És… nem.
A fülszöveg komoly fenyegetéseket, egyre növekvő veszélyt és sürgető igazságszolgáltatást ígér. Hát ebből sajnos nem sokat kaptam. A nyomozás halad, beszélgetnek, emlékeket ásnak elő, múltbéli szálakat bogoznak, de az a bizonyos pulzus emelkedés elmarad.
Minden igazán erős, valóban izgalmas esemény a könyv legvégére koncentrálódik. Az utolsó 40 oldalban végre megkaptam azt, amire az elejétől vártam. Ott már éreztem a tétet, a feszültséget, a „na végre!” érzést.
Csak hát… miért ott? Miért nem korábban? Hiába vannak jó ötletek, erős témák, komoly traumák, ha ezek nagy része végig csak lehetőség marad, és nem valódi, sodró cselekmény.
"Az igazi gonoszság nem a sötét sarkokban bujkál, hanem az emberi lélekben."
Karakterek
Ami viszont kétségtelen: az írónő tud karaktert írni.
Elma szimpatikus. Nem egy szuperhős, nem egy zseni, hanem egy ember. Visszaköltözik a szülővárosába, próbálja összerakni magát, közben egy olyan ügybe csöppen, ami kényelmetlen emlékeket is felkavar. Jó volt vele haladni, még akkor is, amikor a történet épp toporgott.
A múltbeli szál különösen erős. A gyermekkor, a traumák, a bántalmazás témája súlyos, és az írónő érzékenyen nyúl hozzá. Ezek a részek működtek. Ezek fájtak.
A mellékszereplők is rendben vannak, senki nem papírmasé figura. Épp ezért bosszantó egy kicsit, hogy a karakterekben rejlő potenciál nincs teljesen kihasználva. Több konfliktust, több ütközést, több érzelmi robbanást is elbírt volna a történet.
Krimi hangulat
Na itt jön a feketeleves. A hangulat? Az megvan. Az izlandi komorság, a tenger, a kisvárosi pletykák, a múlt árnyai – ezek szépen működnek. De a krimi lendület? Az hiányzott.
Nincs igazi fenyegetettségérzés. Nincs az az „úristen, most mi lesz?” érzés. Nincs versenyfutás az idővel. Inkább egy lassú, visszafogott, csendes nyomozást kapunk, ami inkább lélektani, mint akciódús. És amikor végre felpörögne, akkor már a könyv végén járunk.
Ez nem baj önmagában – csak másra számítottam. A fülszöveg alapján legalábbis mindenképp.
Összefoglaló
A Nyikorgás nem rossz könyv. Sőt. Jól megírt, hangulatos, komor és érzékeny történet.
De számomra túl sok maradt benne az ígéret, és túl kevés lett a valódi megvalósítás. Az ötletek erősek, a témák súlyosak, a karakterek érdekesek – csak a cselekmény nem mert igazán foglalkozni velük. Az utolsó oldalak megmutatták, hogy az írónő mire képes. Én pedig pontosan abból szerettem volna többet kapni.
Összességében: ígéretes kezdés egy sorozathoz, erős atmoszférával és jó karakterekkel, de nálam a nagy ütés elmaradt. És tudod mi a legbosszantóbb? Hogy éreztem benne a lehetőséget. És az talán még frusztrálóbb, mint egy simán közepes könyv.
Értékelés
Történet: 6/10
Karakterek:6/10
Krimi hangulat 6/10
Kiadó: I.P.C. Mirror
Oldalak száma: 368 oldal
Kiadás éve: 2024
Fordító: Hargittai Krisztina
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/eva-bjorg-aegisdottir-nyikorgas