A Holttér cselekménye egy apró, de baljós rejtéllyel indul: Sofi Lund kislányával visszaköltözik vidéki házukba, amelyet a nagyapjától örökölt. Az idillikusnak tűnő környezet hamarosan sötét árnyakat vet, amikor a ház pincéjében egy masszív, régi páncélszekrény kerül elő. A szekrény tartalma nemcsak Sofi és barátnője, Line, hanem a rendőrség és a bűnözők világát is felforgatja. A nagypapa múltja ugyanis tele van titkokkal: szesz- és drogcsempészete révén hatalmas hírnévre tett szert a norvég alvilágban.

Ahogy Wistinghez kerül az ügy, egy régi fegyver váratlan felbukkanása már lezárt aktákat nyit meg újra. A Holttér címe tökéletesen kifejezi a történet lényegét: a múlt homályából feltáruló titkok és a nyomozás során feltárt rendőrségi ballépések mind azt mutatják, hogy nem minden az, aminek látszik.

A történet két szálon fut, amelyek Horst mesterművére jellemző módon végül szorosan összefonódnak. A cselekmény lassan, de biztosan épül fel, mígnem az utolsó oldalakig fenntartja a feszültséget. A lezárás, bár nem mindenki számára hoz boldog véget, kerek egészként áll össze, ahol minden apró részlet a helyére kerül – ahogy a történet egyik idézete is mondja: „Olyan érzés volt, mintha egy apró kirakósdarab kerülne éppen a helyére.”