Johanna Mo: Árnyékliliom
Spoiler mentes ajánló
Johanna Mo Árnyékliliom című regénye sokak számára lehetőséget ad arra, hogy egy második esélyt adjanak a szerző munkásságának, miután az előző kötet, Dal a sötétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az író első regénye után most a folytatás hozta el az ígéretesebb fordulatokat, de vajon valóban jobb lett? A történet és karakterek tovább bonyolódnak, miközben a sziget hangulata és a titkok nyomozása ismét középpontba kerül. De elérte-e az író a kívánt hatást, és valóban sikerült-e megtartania a skandináv krimik sajátos feszültségét?
Lássuk hát az Árnyékliliomot!
Történet
Az Árnyékliliom története hasonlóan a sorozat első részéhez, egy sötét titok köré építkezik. Hanna Duncker most sem tud megszabadulni a múlt árnyékától: apja gyilkosa miatt elidegenedett a helyiektől, és saját családjában is viszontlátja azokat a démonokat, amelyek egész életét meghatározták. Most újabb gyilkosságot kell felderítenie, miközben saját belső küzdelmei is terhet jelentenek számára.
A könyv elején úgy tűnik, hogy az írónő sikeresen szövi össze a múltat és a jelent, de az igazi izgalom hamar elmarad. Az alapvetően szomorú és mély történet, bár emberségre tanít, sajnos nem tudja azt a hatást kiváltani, amit a skandináv krimik hagyományosan elvárnak. Míg a történet igyekszik fokozatosan felépíteni a feszültséget, az események némileg túl lassan haladnak előre, és az olvasó hamar elérheti azt a pontot, amikor nem történik semmi izgalmas. A történet végére sem sikerül igazán meglepni az olvasót, mivel a befejezés túlságosan is gyorsan lezajlik, és nem adja meg a megérdemelt katarzist. A telefonos beszélgetés lezárása szinte kiábrándítóan egyszerű és nem eléggé részletes ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson.
"Nem mindig látszott meg valakin, hogy túlnőtt rajta az élet, és nem is mindig nagy események voltak azok, amelyek után végül betelt a pohár. Elég apró kis kudarcok sorozata ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a szakadékba..."
Karakterek
Bár maga a történet nem hozott igazi áttörést, a karakterek jól fejlődnek a regény során. Hanna Duncker, aki az előző részben még inkább egy zárt, titokzatos karakter volt, most kezdett jobban kinyílni, és a regény előrehaladtával több szempontból is árnyaltabbá vált. Az ő küzdelmei nemcsak a gyilkosságok felderítésére irányulnak, hanem a családjával való viszonyára és saját bűntudatára is.
Erik, Hanna társa, az előző kötethez képest több szerepet kap ebben a regényben, és képes nyújtani azt az érzelmi támogatást, amit Hanna igényel. Bár Erik alapvetően a „jófiú” szerepét tölti be, mégis érdemes figyelni rá, mert sokszor ő hozza meg a fontos döntéseket, miközben segít a nyomozásban. Az ő karaktere stabil, de nem túlzottan izgalmas.
A legérdekesebb szereplő az Árnyékliliom című regényben Lykke, Hanna apjának felnőtt lánya. Lykke viselkedése, hogy folyamatosan böjtöl és szenved, szintén egy titokzatos, de nagyon emberi jellemet alkot. Bár a regény címének választása erőteljesen hozzá köti a történethez, az ő szerepe nem válik teljesen világossá. Lykke belső drámái és önsanyargatása érdekes kontrasztot alkotnak a fő cselekménnyel, és ez a karakter segít abban, hogy a történet egy újabb dimenziót nyerjen.
Krimi hangulat
Az Öland szigetére helyezett cselekmény jól építi az elzárt, misztikus légkört, de a krimi hangulat sajnos nem tud igazán kialakulni. A nyomozás nem elég izgalmas, és a helyszínelők munkája, a nyomozói tevékenység, és a rejtélyek feltárása háttérbe szorulnak. Míg a sziget csodálatos, hangulatos környezete és az elzárkózott közösség mind-mind egy erősebb krimi atmoszférát idézhetnének, a regény inkább lassú, érzelmi töltetű drámává válik.
A történetben hiányoznak azok az apró nyomok, amik a skandináv krimiket igazán kiemelik – nincsenek részletes, élethű helyszínelési jelenetek, izgalmasan felépített interrogációk, és a sötét, zűrös nyomozói munka sem kap nagyobb figyelmet. Míg egyesek talán értékelni fogják a regény lassú, fokozatosan kibontakozó ritmusát, azok, akik a valódi krimi izgalmait keresik, valószínűleg csalódni fognak.
Az Árnyékliliom történetileg sokkal kiforrottabb, mint elődje, a Dal a sötétben, de még mindig nem éri el azt az izgalmat, amit egy igazán erős skandináv krimitől elvárunk. A történetben felvetett kérdések és rejtélyek érdekesek, de a végkifejlet gyors lezárása nem adja meg az olvasónak a kellő katarzist. Bár a karakterek fejlődnek és az író képes új dimenziókat hozzáadni a történethez, a valódi krimi hangulat és a bűnügyi izgalmak még mindig háttérbe szorulnak.
Lykke, Hanna és Erik érdekes és összetett karakterek, de a cselekmény továbbra sem ad olyan élményt, amit egy erősebb krimi képes nyújtani. Az Árnyékliliom egy mérsékelten sikeres folytatás, amely a sorozat hűséges rajongói számára még mindig kedves olvasmány lehet, de azoknak, akik egy igazán feszültséggel teli, világklasszis skandináv krimit keresnek, valószínűleg csalódást fog okozni.
Johanna Mo: Árnyékliliom című regényét keresd az Animus Kiadó oldalán E-book formátumban is!
