Hope Reese: Asszonyméreg

Sokszor nehéz egy true crime könyvről írni. Hiszen ezekben a történetekben éppen az a legfélelmetesebb, hogy nem egy író fantáziájának szüleményei, hanem a kendőzetlen valóság. És legyen bármennyire is távol tőlünk egy eset térben vagy időben, egészen hátborzongató belegondolni, hogy mindez valóban megtörtént. Nincs ez másként Hope Reese Asszonyméreg című könyvével sem. Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy ilyet még kitalálni is nehéz lenne. Csakhogy itt nem egy beteges fantáziával megáldott krimiíró munkáját olvassuk, hanem a magyar történelem egyik legmegrázóbb bűnügyi esetének feldolgozását.

A true crime műfajában számomra az az egyik legértékesebb, hogy ezek a könyvek nem csupán a bűncselekményeket igyekeznek bemutatni, hanem választ keresnek arra is, miért történhettek meg ezek a borzalmak. Milyen társadalmi körülmények, emberi tragédiák és döntések vezettek odáig, hogy egy közösségben a gyilkosság szinte hétköznapi megoldássá válhatott? Már most szeretném leszögezni, hogy nem tisztem ítéletet mondani sem a tiszazugi arzénes gyilkosságok elkövetői, sem az áldozatai felett. Éppen ezért igyekszem két lépés távolságot tartani magától az ügytől, és elsősorban arról írni, hogyan dolgozta fel Hope Reese ezt a rendkívül súlyos történetet.

Tartalomjegyzék

Fülszöveg

A 20. század elején az alföldi Nagyrév községben Zsuzsi néni, a falu bábája nemcsak a szülésben – vagy éppen a terhességmegszakításban – segítette az asszonyokat, hanem a bizalmasukká is vált. A tőlük hallott történetek kísértetiesen hasonlítottak egymásra: iszákos, erőszakos férjek, akik mellett a nők elviselhetetlennek érezték az életüket. A panaszokat meghallgatva a bába rendre ugyanazt a kérdést tette fel a kétségbeesett feleségeknek: „Miért kínlódsz vele?”
A problémák megoldását Zsuzsi néni az arzénban látta, módszerét pedig egyre több asszony vette át: a mérget a légypapír áztatásával állították elő, és a férfiak ételébe vagy italába csempészték. A következő években a csendes falu és környéke a modern történelem egyik leghalálosabb mérgezéssorozatának színhelyévé vált – egyes becslések szerint a régióban háromszáz embert ölhettek meg hasonló módszerrel.

Az Asszonyméreg több egyszerű bűnügyi történetnél – az okok és a következmények alapos, minden apró részletre kiterjedő feltárása. A Magyarországon élő amerikai újságíró, Hope Reese korabeli újságcikkek, bírósági és rendőrségi iratok, valamint történészek, szociológusok és pszichológusok tanulmányai segítségével tárja fel e hátborzongató eseménysorozat hátterét.

Az ügy / az ügyek

A történet középpontjában a tiszazugi arzénes gyilkosságok állnak, amelyek során nagyrévi és környékbeli asszonyok mérgezték meg családtagjaikat, hozzátartozóikat. A kezdeti esetek mögött sokszor a kilátástalanság, a családon belüli erőszak és a háború után hazatérő férjekkel megromlott kapcsolatok húzódtak meg. Az első világháború borzalmait átélt férfiak közül sokan súlyos lelki sebekkel tértek haza, miközben a nők egy része már korábban is elnyomásban, félelemben és megvetésben élt. Néhány asszony végül úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a sorsát. Csakhogy az általuk választott megoldás nem a menekülés, hanem a gyilkosság volt.

És ami ezután következett, az számomra már szinte felfoghatatlan. A mérgezések egyre szélesebb körben terjedtek el, az áldozatok pedig korántsem kizárólag erőszakos férjek voltak. Idővel más családtagok, sőt újszülött gyermekek is áldozatul estek. Bevallom, számomra ezek voltak a könyv legnehezebben feldolgozható részei. Hope Reese ugyanis nem finomkodik, amikor bemutatja, milyen módszerekkel végeztek ezek a nők a saját gyermekeikkel. Olvasás közben többször is meg kellett állnom egy pillanatra, hogy egyáltalán felfogjam, mit olvasok. És ami igazán megrázó, hogy mindez nem egy horrorregényben történt, hanem a valóságban.

A szereplők és motivációk

Egy true crime könyv esetében különösen nehéz a szereplőkről írni, hiszen itt nem kitalált karakterekkel találkozunk, akiknek a döntéseit egy szerző alakította a történet kedvéért. Valódi emberekről beszélünk, valódi szenvedéssel és valódi bűnökkel. Az Asszonyméreg egyik legfontosabb erőssége számomra éppen az, hogy nem elégszik meg az elkövetett gyilkosságok felsorolásával, hanem megpróbálja feltárni az azok mögött meghúzódó emberi motivációkat is. Megismerjük az asszonyok életkörülményeit, kiszolgáltatottságukat, félelmeiket és azt a társadalmi közeget, amelyben sokan úgy érezhették, nincs más kiút számukra.

A legmegrázóbb azonban talán az volt, amikor a könyv a gyermekgyilkosságok mögötti indokokat mutatta be. Egyes asszonyok attól féltek, hogy nem tudják majd eltartani az újszülöttet, aki szerintük így is, úgy is meghalna. Mások egy házasságon kívüli kapcsolat következményeitől rettegtek, és attól, hogy a gyermek születésével minden titkuk napvilágra kerül. Elkeseredés. Félelem. Kilátástalanság. Ezeket az okokat meg lehet próbálni megérteni, de ettől még maga a tett számomra felfoghatatlan marad. És azt hiszem, itt húzódik az a bizonyos határ, amelyet egy ilyen könyv olvasásakor különösen fontos szem előtt tartani: az okok feltárása nem jelentheti a tettek felmentését.

"Az újszülöttet disznók elé vetették, halálra éheztették, lobogó forró vízbe dobták, vagy kint hagyták a hidegben, hogy megfagyjon. Az újszülött elpusztítása általánosan elterjedt gyakorlat volt, a nagyrévi asszonyok az élet egyik szükséges velejárójának tekintették, a mely a túlélést szolgálta. Bodó szerint a huszadik század elején a csecsemőgyilkosság „a családtervezés egy formája volt – az erőszak illegális, de a közösség által elnézett megnyilvánulsa a magyar falvakban."

Társadalmi és jogi vonatkozások

Brutális kor volt ez, kegyetlen nehézségekkel, amelyekre egyesek embertelen válaszokat adtak. Hope Reese könyvének egyik legnagyobb értéke, hogy rendkívül részletesen mutatja be a huszadik század eleji magyar falvak társadalmi berendezkedését. A szegénység, a nők kiszolgáltatottsága, a családon belüli erőszak, a háború következményei és a szigorú társadalmi elvárások mind hozzájárultak ahhoz a közeghez, amelyben ezek a borzalmak megtörténhettek. Reese nem egyszerűen azt vizsgálja, hogy ki, kit és hogyan ölt meg, hanem azt is, milyen körülmények között válhatott a mérgezés egyesek szemében elfogadható kiúttá.

A könyv emellett a korabeli hatóságok működésére és az ügy feltárására is kitér, ami tovább árnyalja a történteket. Különösen nyugtalanító belegondolni, hogy egy viszonylag kis közösségben éveken keresztül történhettek ilyen bűncselekmények. Hogyan maradhattak ennyire sokáig rejtve? Mennyit tudhattak minderről a környezetükben élők? És hol volt az a pont, amikor a személyes tragédiák már egy egész közösséget érintő bűnügyi eseménysorozattá váltak? Az Asszonyméreg ezekre a kérdésekre is igyekszik választ keresni, miközben világossá teszi, hogy a tiszazugi gyilkosságokat nem lehet pusztán az egyéni döntések szintjén vizsgálni. Ehhez a korszak társadalmi viszonyait is meg kell értenünk.

A szerző stílusa

Hope Reese elképesztően alapos és átfogó kutatómunkát végzett, ez pedig a könyv minden részén érződik. Korabeli újságcikkek, rendőrségi és bírósági dokumentumok, valamint különböző tudományos kutatások segítségével igyekszik rekonstruálni az eseményeket. Részletesen foglalkozik az életkörülményekkel, az elkövetők motivációival, a gyilkosságok módszereivel és azok következményeivel. Mindezt azonban nem száraz, tudományos értekezésként tálalja, hanem kifejezetten olvasmányos, érzékletes formában. Sikerül úgy átadnia ezt a rengeteg információt, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük el az érdeklődésünket.

Sőt, a könyv annyira gördülékenyen olvasható, hogy akár egyetlen nap alatt is a végére lehet érni. Persze ebben az is segít, hogy nem egy vaskos kötetről beszélünk, de a valódi érdem mégis a szerzőé. Reese remekül megtalálta az egyensúlyt a történelmi háttér bemutatása és a konkrét bűnügyek feldolgozása között. Nem fél a legkegyetlenebb részletektől sem, így az Asszonyméreg helyenként kifejezetten gyomorforgató olvasmány. Egyszerre lenyűgöző, félelmetes, megbotránkoztató és durva. És számomra pontosan ez mutatja, milyen hatásosan sikerült feldolgoznia ezt a rendkívül nehéz témát.

Összefoglaló

Van még valami, amin az Asszonyméreg olvasása közben sokat gondolkodtam. Valamiért egészen másként hatnak rám a külföldi és a magyar true crime történetek. Ha egy távoli országban elkövetett bűncselekményről olvasok, sokkal könnyebben el tudok vonatkoztatni attól, hogy a történtek valóban megtörténtek. Néha szinte olyan érzésem van, mintha fikciót olvasnék, miközben természetesen pontosan tudom, hogy nem az. De amint egy magyar eset kerül elém, ez az érzés teljesen megváltozik. Nagyrév például nincs is olyan messze Szegedtől, ahol élek. És amikor belegondolok, hogy ezek a borzalmak gyakorlatilag a szomszédomban történtek, hirtelen sokkal kézzelfoghatóbbá válik az egész. Nem egy távoli ország ismeretlen településéről beszélünk, hanem egy magyar faluról, ahol akár a saját felmenőink is élhettek volna.

Az Asszonyméreg kétségkívül az egyik legfelkavaróbb témájú true crime könyv, amelyről eddig írtam. Hope Reese alapos kutatómunkával, rendkívül olvasmányos stílusban mutatja be a tiszazugi arzénes gyilkosságokat, és közben arra is rávilágít, milyen összetett társadalmi és emberi folyamatok vezethetnek egészen elképzelhetetlen tettekhez. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez a könyv tényleg csak erős idegzetűeknek való. Vannak benne olyan részletek, amelyek még a sokat látott krimiolvasókat is próbára tehetik. Mégis úgy gondolom, hogy fontos olvasmány, mert a történelemnek ezeket a részeit sem szabad elfelejtenünk.

Hope Reese: Asszonyméreg című regényét keresd az Hellokonyvek.hu oldalán!

Értékelés

Kiadó: Animus Könyvek
Oldalak száma: 272 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Kernács Rebeka
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/hope-reese-asszonymereg