N. Nagy Zoltán: Madárember
Spoiler mentes ajánló
N. Nagy Zoltán a Keselyű után újra bizonyította, hogy a hazai krimiírók között képes olyan sötét, nyomasztó világot teremteni, amely méltán emlékeztet a világhírű skandináv szerzők műveire. A Madárember a Babits-gyilkosságok második része, és már az alaphelyzete is dermesztő: gyermekgyilkosságok, titkok, bosszú és múltbéli bűnök, amelyek lassan, de könyörtelenül fonódnak össze. Ez nem könnyű olvasmány – de éppen ettől válik igazán hatásossá.
Amikor egy tízéves fiú holttestére találnak a Dunában, csak a volt életvédelmi nyomozó, Steinhardt Mónika gyanakszik arra, hogy nem baleset történt. A gyerek markában egy madártollat fedez fel, ami kísértetiesen emlékezteti egy korábbi esetre. Ahogy egyre mélyebbre ás, a bizonyítékok sokasodnak, és biztosra veszi, hogy egy könyörtelen gyilkos nyomára bukkant, aki minden évben elragad, és a folyóba öl egy gyermeket.
Szigeti Zalán megpróbálja túltenni magát Keselyű Richárd, a sátáni órásmester rémtettein, de egy vészjósló felfedezés újból pokollá teszi a mindennapjait.
Hamarosan együtt indulnak a láthatatlan Madárember után, de arra ők sem számítanak, hogy a legsötétebb emberi gonoszsággal kell szembenézniük. Prostitúció, gyerekkereskedelem, és erőszak szegélyezi az útjukat, ráadásul úgy tűnik, mindenhol falakba ütköznek.
Megtalálják-e a gyilkost vagy valami egészen más kerül a napvilágra? Él-e még Keselyű vagy valaki más üldözi Zalánt? Sietniük kell, hogy a kínzó kérdésekre válaszokat találjanak, mert ahogy közelebb kerülnek a Madáremberhez, a saját életük is veszélybe kerül.
Lássuk hát a Madárembert!
Történet
A Madárember története egy brutális gyilkossággal indul: egy kisfiú holttestét találják meg, kezében egy madártollal. Ez a részlet rögtön emlékezteti Steinhardt Mónikát egy korábbi esetre, és innentől kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy elszigetelt bűntényről van szó, hanem egy sorozatgyilkosról. A regény erőssége, hogy már az első fejezetekben erős atmoszférát teremt, és az olvasót azonnal beszippantja ebbe a sötét világba.
A cselekmény végig rendkívül rétegzett: a nyomozás során egyre több szál kapcsolódik össze, és mindig kiderül valami új információ, ami összekuszálja a nyomozókat és az olvasót is. Gyermekkereskedelem, embercsempészet, régi rendszerbeli bűnök, nevelőintézeti traumák – mind-mind fokozatosan kerülnek elő, és egyre nagyobb súlyt adnak a nyomozásnak.
Bár a történetvezetés néha túlságosan is bonyolultnak hat: sok elmélet bukik meg, sok mellékszál kap hangsúlyt, és emiatt időnként lassúnak érezhető a tempó, mégis ez a komplexitás adja a regény különlegességét is. Olyan, mint egy logikai rejtvény, ahol az olvasó hiába próbálja összerakni a darabokat, csak a végén áll össze a teljes kép.
"Volt benne valami kísérteties. Mintha letűnt korok baljós fenyegetése jelent volna meg egy kisgyermek ágyán."
Karakterek
A főszereplők tekintetében a Madárember megosztó.
Szigeti Zalán pizzéria-tulajdonosként és „magánnyomozóként” tűnik fel, aki inkább sodródik az eseményekkel, mintsem valódi irányítója lenne a történetnek. Bár érdekes figura lehetne, sokszor semleges maradt számomra, nem volt benne az a plusz, ami igazán szerethetővé tenné.
Steinhardt Mónika, a volt életvédelmi nyomozó sokkal aktívabb szereplő, de nekem ő is ellenszenves maradt. Egyszerre mutatja a saját lelki traumáit és töréseit, majd hirtelen teljesen elborul az agyar, amikor a helyzet úgy hozza. Ez a kettősség számomra nem adott mélységet, inkább hiteltelenné tette a figurát.
A gyilkos alakja ugyanakkor erős pontja a könyvnek. Nemcsak brutális és kegyetlen, hanem a háttértörténetével együtt egy valódi rémálom elevenedik meg benne. Módszeressége, hosszú éveken át tartó tevékenysége, és a motívum, ami mozgatja, nyomasztóan életszerű. Bár sokáig homály fedi, amikor végre lehull a lepel, az olvasó egyszerre érzi a megdöbbenést és a hideg logika kíméletlenségét.
Krimi hangulat
A regény atmoszférája az, ami a legerősebben hat. Nyomasztó, komor, fojtogató – és végig ott lebeg felette a kegyetlenség árnyéka. Nem könnyű olvasni, mert nincs benne valódi feloldás, nincs kapaszkodó, amitől könnyebb lenne. Ugyanakkor épp emiatt működik: az ember tényleg úgy érzi, hogy egy sötét alvilágba lépett, ahol nincsenek hősök, csak sérült, hibás emberek és borzalmas bűnök.
A társadalmi háttér is sokat hozzátesz: a nevelőintézetek, az emberkereskedelem, a régi rendszer mocskai mind újabb réteget adnak a történethez. Ez többé teszi, mint egy egyszerű „ki tette?”-krimit – valójában egy torokszorító társadalmi látlelet.
A Madárember nem könnyed szórakozás, hanem egy kemény, összetett, sokszor gyomorforgató krimi, amely mély nyomot hagy az olvasóban. Lehet vitatkozni a karakterek szerethetőségén, a cselekmény túlbonyolítottságán vagy a feszesség hiányán, de egy biztos: ez a könyv nem hagyja hidegen az embert.
Számomra azt bizonyította, hogy magyar írók is képesek olyan nyomasztó, hideg és brutális világot teremteni, mint a legjobb skandináv szerzők. Nem mindenkinek való – de aki bírja a sötét, torokszorító történeteket, annak kifejezetten ajánlott. Ez a regény nem csak olvasmány, hanem élmény – olyan élmény, ami még sokáig ott marad az emberben.
N. Nagy Zoltán: Madárember című kiváló regényét keresd a Líra.hu oldalán E-book formátumban is!
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 8/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalak száma: 360 oldal
Kiadás éve: 2023
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/n-nagy-zoltan-madarember