Arne Dahl: Jégzajlás
Tartalomjegyzék
Nagyon vártam már ezt a könyvet. Arne Dahl nálam stabil pont a skandináv krimik világában, és a Berger–Blom sorozat első részei kifejezetten erősen indítottak. Viszont már a Szabadság után volt bennem egy olyan érzés, hogy ez a történet igazából már lezárult a harmadik kötetnél.
A Jégzajlás pedig… hát igen. Papíron ez a sorozat zárása. A valóságban viszont inkább a Szabadság folytatása és annak lezárása. És ez azért nem ugyanaz.
Fülszöveg
Az előző kötet eseményei során súlyosan megsérült Rosenkvist felügyelő, azaz Őzike újra munkába áll, bár még nem épült fel teljesen sem fizikailag, sem lelkileg. Csakhogy az irodai feladatok nem elégítik ki bosszúvágyát, és titokban három különböző gyilkosság után is nyomozni kezd. A rendőrség ugyan elveti az ügyek közötti lehetséges összefüggést, de Őzike kitart, és követi a biotechnológia és a krionika világába vezető nyomokat.
Mindeközben Sam Berger és Molly Blom a szülői szerepet tanulgatják néhány hónapos kislányuk mellett. Az átvirrasztott éjszakák ellenére is dolgoznak magánnyomozó-irodájukban, ahol éppen egy gazdag üzletember hűtlenségi ügyét vizsgálják. Ekkor azonban betoppan hozzájuk Őzike, és a segítségüket kéri. Ahogy beleássák magukat a gyilkosságokba, az esetek bonyolult szövedékké állnak össze, a felsejlő igazság pedig sokkal hátborzongatóbb, mint amit el tudnak képzelni. Csak egy dolog tűnik biztosnak: valaki hamarosan újra ölni fog, és nekik meg kell akadályozniuk.
A Berger–Blom-sorozat záró kötetének drámaian tetőző cselekménye méltó befejezéssel kecsegteti a sorozat rajongóit.
Történet
A sztori alapvetően működik. Sőt. Nagyon is. Az egész egy sötét, beteg és kifejezetten nyugtalanító irányba megy el. Biotechnológia, krionika, emberi test és lélek határainak feszegetése. Ezek a témák mindig veszélyesek, mert könnyű velük átcsúszni a gagyiba. De itt nem ez történik. Dahl nagyon érzi ezt a vonalat.
Van benne egy kis Üvegember hangulat, az a fajta hideg, klinikai horror, ami nem feltétlenül vérrel, hanem ötletekkel sokkol. És ez baromi jól áll a történetnek. Az a fajta szépirodalmi igényességgel megírt borzalom, amitől egyszerre borzongsz és nem tudod letenni. Viszont… sorozatzárásként nem működik igazán. Nem érzem azt a nagy ívű lezárást, azt a „na most tényleg vége” érzést. Inkább egy karakterív lezárását kapjuk, nem egy egész sorozatét.
"Újra tudatában van annak, hogy ez mind az ő javát szolgálja. Bármi is történik, bármennyire is fáj. Meg fogja érni. Valami más lesz belőle."
Karakterek
Na itt jön az igazán érdekes rész. Desire „Őzike” Rosenkvist viszi a hátán az egész könyvet. Nem kérdés. Az ő karaktere brutálisan erős, összetett és emberi. A traumája, a bosszúvágya, a fizikai és lelki állapota, minden működik. Ő az, aki miatt tényleg érdemes olvasni ezt a részt.
És akkor ott van Berger és Blom… Őszintén? Egyre kevésbé érdekelnek. A Valaki figyel, Hajsza és Mély vízben után azt várnád, hogy fejlődnek, változnak, történik velük valami. De nem. Mintha megálltak volna egy ponton, és azóta csak léteznek. Berger konkrétan néha már zavaróan felesleges. Nem viszi előre a történetet, nem ad hozzá igazán semmit. Blom egy fokkal jobb, de ő sem az a karakter már, akiért anno izgultál. Ez azért elég nagy probléma egy sorozatnál, főleg a végén.
Krimi hangulat
Na EZ az, amit Dahl még mindig hibátlanul tud. A hangulat sötét, nyomasztó, hideg. Az a tipikus skandináv érzés, amikor nem csak a történet, hanem maga a világ is ellened dolgozik. És közben szépen, lassan adagolja a feszültséget.
Ismét egy klasszikus „ki a gyilkos?” típusú krimit kapunk, miközben ez egy utazás is az emberi elme legsötétebb részeibe. És ebben nagyon erős. Az a fajta történet, ami nem feltétlenül csavarokkal akar sokkolni, hanem azzal, amit megmutat. És amit megmutat… az sokszor elég durva.
Összefoglaló
A Jégzajlás egy jó könyv. Izgalmas, sötét, gondolatébresztő és hangulatában nagyon erős. Desire Rosenkvist karaktere pedig konkrétan kiemeli az egészet a mezőnyből. Viszont sorozatzárásként nálam nem működött igazán. Nem éreztem azt a lezártságot, azt a katarzist, amit vártam volna. Inkább egy mellékszál (vagy új szál) lezárása lett, nem az egész történeté.
Ennek ellenére Arne Dahl még mindig tud. Nagyon is. Csak legközelebb jó lenne, ha a főszereplői is felzárkóznának ahhoz a szinthez, amit a történetei képviselnek.
Arne Dahl: Jégzajlás című kiváló regényét keresd a Animus kiadó oldalán!
Értékelés
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Krimi hangulat 8/10
Kiadó: Animus Könyvek
Oldalak száma: 384 oldal
Kiadás éve: 2026
Fordító: Torma Péter
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/arne-dahl-jegzajlas