David Baldacci: Kiút
Spoiler mentes ajánló
A Kiút az a fajta könyv, ami az első oldaltól az utolsóig fogva tart. Baldacci már többször bizonyította, hogy Amos Decker karaktere egyedi a krimik világában: a hipermnézia és szinesztézia egyszerre ad neki emberfeletti előnyt és nehezen elviselhető terhet. A sorozatban eddig is láttuk, hogy ezek a képességek milyen jól jönnek a nyomozásnál, de itt a tét még magasabb, hiszen Decker egy olyan ügybe kerül, ami egészen az amerikai elnökig vezet. Már az elején érezni, hogy ez nem egy átlagos bűnügy lesz, hanem olyan, ami nagyban mozgatja a szálakat.
A gyilkosság még a különleges megfigyelőképességgel és emlékezőtehetséggel rendelkező Decker számára is teljesen érthetetlen, mivel az elkövető – egy sikeres tanácsadó céget irányító családapa – és az áldozat – egy tanárnő – között nincs és soha nem is volt semmiféle kapcsolat. Akárhogy is próbálkoznak, Decker és a csapata nem tud rájönni, milyen indíték vezérelte a tettest.
Amikor azonban a tudomásukra jut, hogy a gyilkosság felderítése nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú lehet, Decker kényszerű szövetséget köt a Védelmi Hírszerző Ügynökség egyik ügynökével, Harper Brownnal, hogy együtt járjanak az eset végére, mielőtt bekövetkezne egy újabb, az egész országot érintő katasztrófa.
Lássuk hát a Kiutat!
Történet
A Kiút története két erős szálon fut, amelyek a végére teljesen összefonódnak. Az egyik egy titkos, mélyen beágyazott kémszervezet lebuktatása, amelynek működése nemcsak nemzetbiztonsági, hanem politikai szempontból is robbanásveszélyes. A másik a Dabney család múltja, amelyben régóta eltemetett titkok kerülnek felszínre. Ami igazán tetszett, az az, hogy ezek a szálak nem egymás mellett futnak puszta kiegészítésként, hanem kölcsönösen erősítik egymást: a családi dráma ad emberi tétet a hideg, számító kémtörténethez, a kémjátszma pedig felnagyítja a családi konfliktusokat.
Baldacci stílusában itt is érződik a tudatos ritmusépítés: rövid fejezetek, mindig egy kis csavar a végén, sok váltás a helyszínek között. Így sosem ül le a cselekmény, még akkor sem, amikor a párbeszédek hosszabbak vagy a háttérmagyarázat részletesebb. Igen, van, ahol kicsit bő lére van eresztve, de ez az a fajta „lassítás”, ami lehetőséget ad arra, hogy a karakterekkel együtt lélegezzünk és megértsük, mi forog kockán.
"– Sajnálom, hogy lány vagyok, de tudok főzni, az is valami, nem? – vágott vissza Jamison. – Igazán? – kérdezte kétkedőn Decker. – Egy kicsit. A férfi továbbra is vesébe látó pillantással vizslatta. – Mikróban szinte bármit el tudok készíteni! – csattant fel a nő."
Karakterek
Amos Decker itt is az abszolút központi figura, és a történet tökéletesen kihasználja a képességeit. A hipermnézia és szinesztézia miatt mindent észrevesz, amit más nem, de közben ezek a tulajdonságok sokszor falat is emelnek közé és a környezete közé. Ez a kettősség teszi igazán érdekes karakterré: egyszerre csodáljuk és sajnáljuk.
Alex Jamison nemcsak munkatárs, hanem érzelmi támasz is, aki sokszor „lehorgonyozza” Deckert. A kettejük közti kapcsolat lassan, de folyamatosan mélyül, és bár nem ez a fő szál, érezni, hogy az író tudatosan építi.
Melvin Mars visszatérése igazi öröm a sorozat rajongóinak. Már a Végső fázis-ban megmutatta, milyen erős és hűséges karakter, itt pedig egy személyesebb, sebezhetőbb oldalát is látjuk, főleg a romantikus szál miatt, ami finoman, de hitelesen van beleszőve a történetbe.
Harper Brown az egyik legnagyobb meglepetés. Az elején rideg, hivatalos DIA-ügynökként lép be, akivel nem könnyű szimpatizálni, de a cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy nemcsak kompetens és bátor, hanem emberileg is értékes figura. Ez a fokozatos átalakulás az egyik legjobb mellékszál az egész könyvben.
Krimi hangulat
A Kiút hangulata igazi amerikai thriller: pergő tempó, nagy tétek, gyors helyszínváltások és látványos akciójelenetek. Mégis, a könyv nem csak erről szól — a kémtörténet mögött ott van a Dabney család története, ami lelassítja a tempót, de mélyíti az érzelmi töltetet. Ez a kettős hangulat számomra az egyik legnagyobb erőssége a kötetnek: a feszült, adrenalinpumpáló jelenetek mellett jut idő arra, hogy a karakterek személyes életébe is bepillantsunk.
A nyomozás és az akció kéz a kézben halad: egyik sem háttér a másiknak, hanem folyamatosan váltják egymást, így az olvasó egyszerre kapja meg a logikai kirakó örömét és az akció izgalmát. A politikai szál pedig hozzáad egy extra feszültséget, hiszen itt nemcsak egy gyilkos vagy bűnöző lebuktatásáról van szó, hanem olyan erők leleplezéséről, amelyek hatással vannak az egész ország biztonságára.
A Kiút számomra az egyik legerősebb Decker-kötet: izgalmas, nagy ívű történettel, erős karakterekkel és olyan érzelmi mélységgel, ami ritkán jellemzi a pörgős krimiket. Ha valaki még nem olvasott Baldaccitól, ezzel a kötettel is lehet kezdeni, de az igazi élmény akkor jön, ha ismerjük a szereplők múltját. Igen, vannak lassabb részek, de ezek csak hozzáadnak ahhoz, hogy a könyv ne csak egy lendületes kémthriller legyen, hanem egy olyan történet, ami az utolsó oldal után is velünk marad. Ugyanúgy, ahogy a kis Joey is, aki törékeny testével várja az elkerülhetetlent a hopsice-ban. Lehet csak egy kitalált karakter vagy, de veled vagyunk Joey!
David Baldacci: Kiút című kiváló regényét keresd a moly.hu-n a molyok előadó könyvei között, vagy a könyvtárakban.
Értékelés
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 10/10
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalak száma: 440 oldal
Kiadás éve: 2019
Fordító: Pejkov Boján
Kép forrás: https://moly.hu/konyvek/david-baldacci-kiut