Hidas Bence: A halál menedéke

Hidas Bence első regénye, az És mindent betemet a hó nálam nagyon magasra tette a lécet. Már ott is látszott, hogy Bence nem egyszerűen történetet akar mesélni, hanem szeret nyelvet használni, világot építeni, korszakot teremteni. Van stílusa, van fantáziája, és ami talán még fontosabb: mer olyan történelmi közegekhez nyúlni, amelyekhez rendesen oda kell tenni magát. Éppen ezért kíváncsi voltam, mit kezd majd egy 1968-as, csehszlovákiai, hóviharral elzárt menedékházzal.

Az alapötlet már önmagában remek: egy visszavonult detektív, tizenkét idegen, egy tátrai menedékház, odakint tomboló hóvihar, odabent pedig természetesen hamarosan akad egy holttest is. Klasszikus bezárt helyszínes krimi, történelmi háttérrel és egy második világháborúig visszanyúló történetszállal megtoldva. Ebben azért van muníció bőven. És bár A halál menedéke nálam nem tudta teljesen megismételni Bence első regényének erejét, rengeteg olyan pillanata volt, amikor megint megmutatta, miért érdemes odafigyelni rá.

Fülszöveg

,,Csehszlovákia, 1968 tavaszán. A visszavonult detektívfelügyelő, Dercsei Imre, a gyász elől menekül a Fekete-völgyi menedékházba. Ám a vágyott csend helyett egy hóvihar fogságában találja magát, tizenkét idegen társaságában. Ahogy a külvilág megszűnik létezni, a rozoga falak között fojtogató gyanakvás veszi át az uralmat.
Amikor az első holttestet megtalálják, a menedék börtönné válik, és hamar kiderül,hogy senki sem az, akinek mondja magát. A maszkok mögött elfeledett bűnök, nemzeteken átívelő kémjátszmák és fondorlatos hazugságok rejtőznek. Imre kénytelen újra nyomozni, de hamar rá kell jönnie, hogy ez az ügy sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolta.
Vajon az igazság végül felszabadít, vagy ugyanúgy maga alá temeti a túlélőket, mint a kint tomboló hóvihar?”

Történet

A történet lassan indul, talán egy kicsit túlságosan is. Sok idő telik el, mire valóban beindul a krimiszál, közben pedig Dercsei Imrével együtt megérkezünk a hegyek közé, megismerjük a menedékház lakóit, és elkezd kirajzolódni az a furcsa társaság, amelyből természetesen senki sem teljesen az, akinek első pillantásra mutatja magát. Emellett folyamatosan kapjuk a második világháború idején játszódó naplóbejegyzéseket is, amelyek önmagukban izgalmasak, és egy ember komoly megpróbáltatásain keresztül egy másik korszakba visznek bennünket.

Nálam azonban itt jelentkezett a könyv legnagyobb problémája is. Rengeteg ötlet van benne, talán egy kicsit túl sok is. A napló bizonyos kitérői érdekesek, de nem mindig éreztem, hogy előrébb vinnék akár a történetet, akár a karaktert, a jelenben játszódó szál pedig időnként csapongóvá és túlságosan körülményessé válik. Szerintem egy szigorúbb szerkesztő nagyon sokat tudott volna emelni ezen a regényen: kevesebb kitérővel, feszesebb tempóval és némi húzással ugyanebből az alapanyagból egy sokkal koncentráltabb krimi születhetett volna.

"– Hatvannyolcat írunk, kedvesem. Nem tudom, maga honnan jön, de ebben az országban mindenki gyanús, aki kettőnél többet kérdez."

Karakterek

Dercsei Imre neve nekem önmagában még nem jelentett túl sokat. A második regényt egyelőre nem olvastam, az elsőben pedig annyira kevés szerepet kapott, hogy nem volt meg bennem az a fajta kötődés, amit egy sorozat visszatérő főszereplőjénél általában érez az ember. Most viszont hirtelen ő kerül a középpontba, ráadásul évtizedekkel idősebben. Ettől egyszerre volt érdekes és kissé furcsa az egész: mintha egy már ismert univerzumba térnék vissza, csak közben lecserélték volna előttem a főszereplőt, a korszakot és szinte az egész világot.

És talán éppen ez Hidas Bence könyveinek egyik legkülönösebb sajátossága. Valami sorozatszerűséget épít, de közben nem feltétlenül úgy működik, ahogy egy hagyományos sorozattól várnánk. Más szereplő kerül előtérbe, negyven évet ugrunk az időben, aztán néha mégis visszakötünk a korábbi eseményekhez és figurákhoz. Egyelőre nem teljesen látom, hogy Bence egy nagy, lazán összekapcsolódó történelmi krimiuniverzumot szeretne építeni, vagy igazából még ő sem tudja és inkább önálló regényeket alkot, amelyek néha összeérnek. De kétségtelenül van benne valami izgalmas.

A menedékház lakói ötletes figurák, még akkor is, ha nálam többségük inkább érdekes volt, mint szerethető. Akadt azonban egy fiatal női szereplő, akit rögtön megkedveltem: kedves, bátor, önként vállal veszélyes feladatot, és már kezdtem volna igazán kíváncsi lenni rá, amikor a történet sajnos háttérbe tolta. Kár érte. Viszont éppen ezekből a karakterötletekből látszik Bence fantáziája: szeret különös embereket egymás mellé ültetni, majd lassan lehámozni róluk azt, amit első találkozáskor mutatnak magukból.

Hangulat

Ahol viszont nehéz belekötni A halál menedékébe, az maga a közeg. Tátra, hóvihar, elszigetelt ház, fagy, titkok és egy csapat ember, akik egy idő után már egymást is gyanakodva figyelik. Bence nagyon tud fogalmazni, és amikor a környezet leírására vagy egy-egy feszült jelenetre koncentrál, kifejezetten erős képeket teremt. Nyelvileg igényes könyv, és érződik rajta, hogy a szerző nem akar egyszerű, futószalagon gyártott krimit írni.

A korszakváltás ugyanakkor itt is ad egy különös érzetet az egésznek. Az első kötet után most teljesen más történelmi közegben járunk, miközben mégis ugyanahhoz a világhoz tartozunk. Nekem ez egyszerre volt érdekes és kissé bizonytalan. Mintha Bence minden könyvnél azt mondaná: „jó, most nézzük meg ezt a korszakot is”, aztán valamilyen szállal mégis visszaköti az egészet a korábbi történetekhez. Nem klasszikus sorozathangulat, inkább egy folyamatosan táguló történelmi krimivilág, amelynek szabályait még maga a szerző is alakítja.

Összefoglaló

A halál menedéke nálam egy olyan könyv lett, amelyben sokkal több jó ötlet van, mint amennyit végül igazán ki tudott használni. Hidas Bence nagyon jól ír, gazdag a fantáziája, remek történelmi közegeket teremt, és láthatóan nem fél nagy történetekben gondolkodni. Ugyanakkor szerintem ezúttal éppen ez az ambíció dolgozott kicsit ellene: túl sok történetszál, részlet és kitérő került egymás mellé, miközben egy feszesebb szerkesztés sokat javított volna az összhatáson.

És közben egyre jobban érdekel, hogy Bence végül mit akar kezdeni ezzel a sajátos „sorozattal”. Visszatérünk még a korábbi szereplőkhöz? Megint ugrunk negyven évet? Vagy minden regény egy külön történet lesz, amelyet néhány figura és esemény köt össze? Egyelőre nem tudom, és talán Bence sem döntötte még el teljesen. De pont emiatt kíváncsi vagyok a folytatásra. Mert minden hibája ellenére A halál menedékében is ott van az, ami miatt szerintem Hidas Bencére érdemes figyelni: saját hang, nagy fantázia és az a törekvés, hogy valami mást csináljon a magyar kortárs krimiben.

Hidas Bence: A halál menedéke című regényét keresd a Lira.hu oldalán!

Értékelés

Történet: 7/10
Karakterek: 8/10
Hangulat: 10/10

Kiadó: General Press
Oldalak száma: 392 oldal
Kiadás éve: 2026
Kép forrása: https://moly.hu/konyvek/hidas-bence-a-halal-menedeke